Szorongó embernek megéri párt keresni?

Nem úgy tűnik, hogy egy könnyen elmulasztható állapotról van szó. Érdekel az önfejlesztés, pszichológussal is beszélgettem már, kognitív terápiára is gondoltam, hogy rászánom magam a közeljövőben. A helyzet az, hogy régóta szorongok, erre jött ez a covid, ezért lassacskán teljesen elszigetelődtem, a szociális kapcsolataim megszűntek. Szerettem 2 éve emberekkel beszélgetni, ismerkedni és bár a szó szerinti értelemben vett randi (pl. étterembe menetel) sosem vonzott (eddigi barátnőim sem voltak oda érte), de ha arról volt szó, el tudtam menni oda is. Most viszont azt vettem észre, hogy félek az emberektől, szinte az agyamba ivódott, hogy potenciális veszélyforrás mindenki (pedig eddig is bárkitől el lehetett kapni bármit, de a hipochondriám felerősödött). Mégis vágyom tudat alatt a párkapcsolatra, de közben meg ott lenne az állandó szorongás... Így azzal is tisztában vagyok, hogy senki nem tudna elviselni, vagy nagyon birkatürelműnek kellene lennie, ami ebben a rohanó, mindent azonnal világban biztos ritka. Mit tennétek egy ilyen helyzetben? Van, aki szintén szorongóként ismerkedett és mégis sikere volt? Hogy van az, hogy rengeteg, régebb óta depressziós, vagy sokkal komolyabb pszichés problémákkal küzdő embernek van mégis párja, aki elfogadja és szereti úgy, ahogy van? :/