Csak én vélekezem így erről a témáról?

Eddig próbáltam a netes ismerkedést mivel sajnos máshol nincs lehetőségem ismerkedni, jelenleg tanuló vagyok de sok órám van, és nem lenne már idő külön szakkörökre járni, így nekem csak a netes ismerkedés marad. Anonim ismertem meg a legelső legjobb fiúbarátom a probléma ezzel az hogy immár 1 éve szétváltunk de mai napig gondolok rá és megbántam hogy akkoriban szétrugtuk a port. Akárhogy próbáltam ismerkedni de nem megy, mindenkiben őt akarnám látni de ha már valakinek legalább nincs egy olyam személyes tulajdonsága visszatántorodom valamint olyan gondolatokon bánkódom:"Ez sem olyan már mint ő, sosem fogom meg találni akit mindig is kerestem? Miért mindenki alkalmi partnert keres? Kiben tudok megbízni? Mi lesz ha találok valakit és megcsal?" Ha elkezdem ismerkedni egyből ezek a gondolatok támadnak. Elléggé levertnek, és elkeseredetnek érzem magam, Az utolsó ember elment az életemből akire mindig számítottam de sajnos a sors másképp döntött azért kezdtem el ismerkedni mert még mindig nagyon rossz hogy már nincs velem, de borzasztó hogy nem találok legalább egy szoros barátságot ahogyan az előző is volt. Annyira felsokszorosódtak nálam a negatív dolgok az utóbbi időkben fogalmam sincs mi tévő legyek. Mit kellene tennem hogy jobb legyen? Szakembernél már voltam de egy idő után úgy látta már nem szükséges a továbbiakban való tanácsadás ezért eltanácsolt. Régebben pánikbeteg voltam most az utóbbi időkben az is kezd újból előtérni. Őszintén írom, nem önsajnáltatás csak tényleg nem tudom mi tévő legyek meg ez a sok rosszindulatú ember még jobban lehúz. Miért nem értik meg sokan hogy csak egy megértő, őszinte, tisztességes kapcsolatra vágyom de akármit teszek semmi nem nyomulok, nem tapadok volt akiktől hallottam vagyis visszamondták hogy ennek annak szimpatikus voltam de akkor miért nem mert kezdeményezni? Már nem tudom az a gond hogy tényleg de már azt érzem nagyon mélyponton vagyok hogy így kell leélnem a mindennapokat. Ha tudsz pár tanácsot adni megköszönném!