Férfiak, akiknek még nem volt barátnőjük! El lehet viselni ezt a hiányt? Egy idő után elmúlik a vágy?

El lehet és igen, idővel elmúlik. Ezen kellett nekem is átesni, ugyanis nekem nem lehet barátnőm, szóval kénytelen voltam megbékélni a ténnyel, hogy nem is lesz.

De ha neked amúgy lehet és akarsz is, akkor ne add már fel, tényleg. Azért a beletörődés nem egészséges, szerintem. Nekem muszáj, de neked nem hiszem. Foglalkozz magaddal, fejleszd magad, járj el helyekre, ismerkedj, legyél nyitott, határozott és akkor simán összehozhatsz egy kapcsolatot, tényleg. Ne add fel, nem szabad.

Nekem volt éppen elég, és éppen az tett tönkre. Soha többé nem engedek közel magamhoz olyan vérszívó, aljas, rosszindulatú és egyben ostoba lényt, mint a nő. Mindegyik csak a pénzemre pályázott, a szeretetet csak hazudták, és valójában csak saját magukkal törődtek.

Ne gyere azzal hogy "biztos én választottam rosszul". Az összes riha ezt szajkózza. Aztán mindegyikről két perc beszélgetés után kiderül, hogy ugyanolyan nárcisztikus, agresszív baromállat, mint a többi.

Nagyon jól elvagyok egyedül a hobbijaimmal, a haverjaimmal, a kutyámmal. Ha punci kell, némi pénzért házhoz jön. Ami még jobb, hogy utána el is megy. Nem látok semmi erkölcsi különbséget a "fizetős barátnő" és a sima között: egyes exeim olyan dolgokat megengedtek maguknak, amihez képest az országúti strichelés is enyhe fiatalkori botlás.

Hű milyen csalódottságot látok itt nálatok, sajnálom.

Vannak még jó és normális lányok, mindig voltak vannak és lesznek.

Én drukkolok, hogy mindannyian pozitívan csalódjatok, előbb-utóbb megtalálja a zsák a foltját, személyes tapasztalatom alapján arra a zsákra több folt is akad, csak van ami nem elég tartós, nem tart örökké, de mindenből lehet tanulni. :)

A férjem 40 éves volt mikor megismerkedtünk, ő sem bízott már semmiben párkapcsolat terén, mégis egymásba akadtunk, és teljesen megváltozott, kinyílt és fiatalodott vagy 10 évet, azzal, hogy elkezdett igazán élni.

Ti se adjátok fel a reményt, tele van a világ potenciális lányokkal, és jó részével meg lehet találni a közös hangot, amiből még bármi lehet.

Tisztelt Kérdező!

Ha a nősülésre gondolsz, azzal még nem késtél el nagyon. (Ha már a negyvenes éveid közepe-vége felé tartanál, akkor talán - de így még nem.)

Iskolázottság és viselkedéskultúra területén nem vagy túl igényes? Mi a tisztes polgári foglalkozásod, illetve milyen iskolákat végeztél eddig?

A párkapcsolat testi része valóban nem létszükséglet, de egy SEGÍTŐTÁRS az élet nehézségeiben - főleg lelki értelemben - erősen megkívántatik.

Üdv: egy középkorú Hölgy

Szóval a helyzetet úgy értékeled, hogy nem vagy egy szép ember, viszont magasra teszed a lécet külső terén?

Ha ez így van, akkor változtass a kisugázásodon, próbáld meg tisztelni, szeretni magad. Adj a stíkusodra is