Kinek melyik ismerkedési módszer jött be eddig?

Van két dolog ismerkedéssel kapcsolatban a fejemben, amit némileg ellentétesnek találok, ezért gondoltam kérdést teszek fel ezzel kapcsolatban.

Először is, sokan arra esküsznek (elsősorban talán ez a férfiakra jellemző jobban), hogy minél több a randi, minél több a csaj, és folyamatos az ismerkedés, nincs időhúzás, csak menni és menni, és előbb utóbb talál az ember egy olyan társat, amilyenre valóban vágyik. Minek után végig "verekedte" magát azokon a randikon, azokon a nőkön amilyenekből leginkább tapasztalatot szerzett, de nem lett konkrét eredmény. És talán így találja meg előbb utóbb az igazit, vagy "A" szerelmet, hogy sok emberből kiszűri gyakorlatilag a megfelelő partnert. Szóval ez amolyan nagy számok törvénye eset.

A másik nézet viszont az, ami talán inkább a nők felőli oldalról közelíti meg a dolgot, hogy a nők viszont sokkal inkább szeretik érezni hogy csak ők egyedül a kiszemeltek, hogy csak őket akarja megszerezni a férfi, hogy senki másra nem vágyik, hogy küzd érte, szó szerint ostromolja, és talán akkor (akár több elutasítás után is), beadja a derekát, és végül lehet hogy egy hosszan tartó kapcsolat, vagy szerelem is lesz a dologból. Tehát itt meg az játszik, hogy van egy konkrét kiszemelt, aki mondjuk régóta szimpatikus és a férfi őt próbálja meg mindenáron (tehát ostromolva) megszerezni.

Én nem mondom azt hogy a kettő teljesen kiüti egymást, de tény hogy ha az elsőben hisz valaki, akkor nem szán túl sok időt egy emberre, ha a nő pl.: csak kéreti magát, próbálja ostromoltatni magát, lehet hogy a férfi így hamarabb tovább áll, hiszen ugye kell egy másik randi, másik esély, nagy számok törvénye stb., nem akarja húzni az időt, stb.

Ki melyikben hisz leginkább? Vagy kinek mi a tapasztalata?

Inkább kevés kiszemeltből érdemes valakit választani és őt próbálni nagyon megszerezni, bizalmát elnyerni, vagy inkább az első "bocs de nem" után lépni tovább és menni a következő randira...(még akkor is ha a nő csak amúgy csak kéreti magát?)

Én próbáltam már egyiket is, másikat is, nagyon komoly dolog nem lett még egyikből sem, maximum van olyan akivel lett egy jó ismerősi viszony, de ennyi. Viszont az első érzésem szerint leginkább arra jó, hogy a környezeted kevésbé csesztet, hogy nem akarsz ismerkedni, meg hogy nem is próbálkozol. Hiszem ha sok randid van, legalább a látszata meg van hogy húú, na hát te aztán rajta vagy az ügyön. Persze nem ez kellene hogy fontos legyen, nem a látszat az biztos, hanem az eredmény. :)