Volt már veletek olyan, hogy belenéztetek valaki szemébe és olyan érzésetek volt mintha mindig is ismertétek volna egymást?

Volt.

De mivel másik országban, messze lakik, semmi nem lett sajnos. Pedig kölcsönös volt. Azóta se tapasztaltam ilyet és valszeg soha nem is fogok.

Egyhamar nem fog elmúlni szerintem, ha kerülgetitek egymást. Ha ő is ezt érzi (úgyis látod rajta), próbálkozz be. Használd ki, ha már közel van!

Volt egy külföldi lánnyal. Lakótarsam volt egy darabig, nehezen tudtunk kommunikálni. Nem is tetszett nem is volt szimpi meg utaltam a szitut, hogy románokkal kell együtt élnem. Nem voltam bunkó vele próbáltam jófej lenni, nem volt senki akit ismert volna csak a szülei, és sokat logtunk együtt főztünk, boltba mentünk ilyesmi. De mindig is kicsit nyűg ék éreztem a dolgot. Mígnem egyszer volt egy pillanat amikor beszélgettünk egyszer csak rámmosolygott egymás szemébe néztünk és minden megváltozott. Teljesen ledőlt az a hamis kép amit róla gondoltam, és sokkal közelebb éreztem magamhoz. Soha nem felejtem el azt az egy percet.

Ott mintha a lelkünk összekapcsolódott volna, és hihetetlen de ehhez nem kellett más mint egy pillantás és egy mosoly 🙂

Később jó barátok lettünk, noha soha nem jöttünk össze. Sajnos elköltözött de a mai napig beszélgetünk.