Hogy lehet túllendülni ezen?

Már fel se veszem, emiatt a xar miatt tulajdonképpen vagy 9 hónapja nem érintett meg ember.

De az biztos hogy hamarosan némileg emelkedni fog az öngyilkossági ráta.

Szerintem nagyon sokan érzünk most hasonlóan. Nekem a héten valamelyik nap orvoshoz kellett mennem, és már attól feldobódtam, hogy a fiatal, jóképű (már amennyire ez maszkon keresztül megítélhető) orvos és az idősebb asszisztens hölgy nagyon kedvesek voltak velem. Utána olyan lelkiállapotban mentem haza, mintha legalábbis egy jól sikerült randevúm lett volna.

Szerintem nagyon sokan a végét járjuk már érzelmileg...

9-es, ezzel a hozzászólással csak a saját érzelmi intelligenciád hiányáról lebbentetted fel a fátylat.

Kicsit olvass utána, milyen szintem elemi igénye az emberi fajnak a fajtársakkal fenntartott kapcsolat. Némi háttérismeret birtokában nem fogsz fszságokat fröcsögni a magas lóról.

Remélem, előbb-utóbb megtapasztalod, mit jelent az érzelmi/fizikai izoláltság hónapokon, esetleg éveken keresztül, és kicsit szerényebben fogsz hozzáállni kevésbé szerencsés embertársaidhoz.

A világháborúban egyébiránt nem izolálódtak egymástól az emberek sem fizikailag, sem érzelmileg, sőt. Nem mondom, hogy cserélnék velük, mert nem, de a hasonlatod kb. olyan, mint leszólni a látszólag tünetmentes rákos beteget az aggodalmai miatt, hiszen ismersz olyat, aki túlélt már egy-két szívinfarktust.