Szerintetek mennyire "gáz" kerítőt játszani, és hogy lehetne úgy csinálni, hogy ne legyen kellemetlen?

Bátyám már évek óta szingli, és tök régóta vágyik már társra, családra. Egyik kolléganőm nemrégiben lett egyedülálló, szerintem tök jó párosítás lennének, korban is illenek egymáshoz, a terveik is hasonlók, ahogy ismerem őket, szerintem jól kijönnének. Nyilván nem akarnék semmit sem előre kitervelni, hogy mi lenne meg hogy lenne, csak a lehetőséget akarnám megteremteni nekik, hogy megismerjék egymást, és eldöntsék maguknak, van-e ráció az én kombinálásomban. Ezt hogy lehetne úgy véghezvinni, hogy ne legyen teljesen kínos? Főleg így, vírusos időkben.

Alapvetően nem szólnék bele a dologba, de megszakad a szívem, amikor látom a bátyámat a lányommal játszani, annyira látszik rajta, hogy ő is erre vágyik, nagyon szeretnék segíteni neki, de nyilván nem mehetek oda hozzá, hogy figyu, van egy kolléganőm, mi lenne ha.., mert az egyrészt iszonyat ciki, másrészt meg nem akarom, hogy úgy érezze magát, mint azokban a tipikus amerikai rom-comokban a főhős, akit az egész családja azzal vegzál, hogy nincs senkije és folyton kerítenek neki valakit.