Férfiak! Ti ismerkednétek egyedülálló anyákkal?
Vagy inkább elveszi a kedveteket az egész ismerkedéstől, hiába néz ki jól a nő (és nem buta)?
Azt vettem észre, hogy sokan eltűnnek, miután megtudják, hogy van gyerekem. Mivel beszélgetés elején kijelentem, így nem igazán ismernek meg, esélyt sem adnak.
(Magamról annyit, hogy 28 éves nő vagyok, van normális munkám, diplomás, szakvizsgával rendelkező ember vagyok, nem a másik lóvéja érdekelne, az van nekem is, magamnak szeretnék egy társat, nem pedig pótapát keresek.)
Tippeket, tanácsokat szívesen olvasnék!
Alapjáraton igen!
F
Úgy tudom, idiótáknak nem válaszol.
Pff még egy normális ember.
Van ennek egy evolúciós alapja: a nő annak érdekében, hogy erősítse a genetikáját a legalkalmasabb férfit igyekszik kiválasztani, és egy lapra (vagy ha úgy tetszik egy petesejtre) teszi fel a fajfenntartást (minőségre megy). Olyan férfi kell neki, aki életerős utódot tud nemzeni és van benne annyi morál, hogy eltartja, megvédi a kis családot, amíg azok sebezhetőek, kiszolgáltatottak. Ezzel szemben a férfinek mindegy, az a lényeg, hogy valahogyan (bárhogyan) örökítse tovább a genetikai kódját, ezért megy jobbra, balra, szórja a magot amerre és ameddig csak tudja.
A civilizáció hajnalán erre a dilemmára találták ki a házasságot: a nő megkapja a férfitól a gyermek felneveléséhez szükséges védelmet és eltartást, cserében a férfi egészen biztos lehet, hogy a nő az ő genetikáját hordozó utódot nevelgeti és nem más férfi gyermekéért kockáztatja napról napra a bőrét kinn a szavannán (a kardfogú tigris nem lehetett tréfadolog).
Látható, hogy mi a férfiak problémája azzal, hogy gyermekes anyukákkal álljanak össze: nem ezt diktálja a belső evolúciós drive. Sikít a belső rendszer: „Öregem és a te csodálatos génkészleteddel mi lesz? Ki viszi tovább a nevedet? Ki lesz a biológiai örökösöd? Kinek a szemében fogod meglátni a saját genetikai halhatatlanságodat? Egy másik férfi gyermekének felneveléséért áldozzam be esetlegesen a saját gyermek iránti igényemet? Olyan erőforrásokat fordítsak egy másik férfi gyermekére, amiket a sajátomra is fordíthatnék?"
Ezeket a kérdéseket kell egy férfinek magában letisztázni. Ha arra jut, hogy nem bánja, neki így is jó (ismerek ilyen altruista férfit), elfogadja a helyzetet, akkor működhet a dolog. Sőt lehet akár közös gyereket is tervezni, de csak akkor, ha az nem szorítja háttérbe a másik férfitől hozott gyermekre szánt figyelmet és szeretet.
De ha ezen kérdések bármelyike is bizonytalanságot okoz, akkor nem szabad belevágni, mert a gyermeket sem lehet kitenni mindenféle jött-ment szerencsevadász pótfaterjelölteknek.
F/35
nem írok privátot mert nem igazán vagyok az eseted
de egyébként engem sem zavarna a gyerek
24f
Alapesetben nem ismerkednék ilyen nőkkel, nem szeretném más gyerekét nevelni. De én a huszas éveimben járok.
Ha a harmincas éveim közepén-végén járnék, vagy idősebb lennék, nagyobb eséllyel fogadnám ezt el, hisz lehet hogy már nekem is lenne gyerekem pl.
F
"Nem pótapát keresel, de valahol mégis, hiszen nyilván azt szeretnéd, hogy a leendő párod a gyerekednek is a gondját viselje. Szóval ez így elég necces helyzet, mert szerintem sokan nem akarják más férfi gyerekét pátyolgatni"
De miért kéne másnak nevelni amikor arra ott van anyja és apja? 🤔 Attól még hogy külön mennek, ugyanúgy a szülei maradnak. Mi jogon szóljon bele az új pasi?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!