Budapesti lányok! A kérdés főként hozzátok szól, ti vagytok a célközönség. Mit gondoltok erről? lent

Nekem ne te segíts a saját válaszommal kapcsolatban, rendben?

Még egyszer leírom, hogy a telefonra akkor válaszolok, amikor AKAROK. Bármikor. Reggel 4-kor felkelve, 6-kor a vonaton ülve vagy épp este 11-kor. És még egyszer leírom azt is, hogy KÖZBEN TUDOK MÁST is csinálni. Egy személyes találkozón hívjam a pasit lakásra és közben mondjuk porszívózzak vagy mi?

Nagyon fiatal itt max te vagy, mert általánosítasz és képtelen vagy szöveget értelmezni. Valamint folyamatosan belekötsz a válaszokba, ugyanazt mantrázva, mint valami megszállott. Javaslom elgondolkodni a többi részükön is (nem csak a sajátomra gondolok). Mindenesetre ez az, ami nem felnőtt viselkedés és ha ez neked a 30-hoz közel még mindig fennáll, az elég nagy probléma.

Egyébként se te személyeskedj itt a korral, mert még a sajátodat sem bírtad leírni. Gyanúsan titkolod. Talán még fel se regisztrálhatsz az oldalra hivatalosan?

Én azt szeretem a legjobban, hogy 2-3 hétig levelezek egy lánnyal, ő rendszeresen 4 nappal később válaszol mindig, majd a 4. héten szó nélkül lelép. És ez nem egyszer fordult velem elő.

Ennyi erővel találkozhattunk volna 2-3 órát és utána mondhatta volna, hogy mégsem. Gerinctelen féreg dolog csak úgy lelépni. Egyszerűbb lett volna, mint hogy húzza valakinek az idejét, akinek amúgy komyoly szándékai lennének.

26/f

Kedves kérdező, kérlek értsd meg, hogy nem az a fő probléma, hogy elvesz 1-3 órát az életünkből. Hanem egyszerűen nincs ennyi türelmünk/időnk!!/önbizalmunk/bátorságunk/és kinek mi...

És lehet hogy telefonon 2-3 hét megismerni valakit, de ne legyünk naivak, van akik egyszerre 3-4 emberrrel is ismerkednek, és miért ne? Hisz csak beszélgetnek, ráadásul másikkal sem alakult ki még semmi. És telefonon beszélgetve más tevékenységek is folytathatóak közben, például főzés, takarítás, rohanás munkába, vagy ide-oda, sőt még a wc-n ülve is válaszolhatok. És így szép lassan a SAJÁT TEMPÓMBAN!! megismerhetem az illetőt és amikor úgy döntök, hogy igen, ezzel a sráccal érdemes lenne találkoznom, akkor megbeszélünk egy időpontot. De csak úgy egy idegenre, nem pazarlok el 1 órát sem. Mert abban az egy órában benne van a lelkesedésem, a várakozásaim, a reményeim, a ráhangolódás, a készülődés, az összes bátorságom. És ha idegenként látlak meg, és kiderül, hogy nem jössz be, vagy nem vagy szimpatikus, az nagy csalódás, de ha előtte 2 hétben már megismertelek, akkor már nem egy idegen külsejét látom, hanem azt az embert látom, akivel már 2 hete beszélgetek és megkedveltem.

Ennél részletesebben és pontosabban nem tudom leírni. De nagyon azt érzem, hogy nem volt dolgod még sok nővel és nagyon nem ismered őket. Úgy tűnik, tárgyiasítod a nőket, gyerönk 2 óra alatt eldöl minden, aztan lapozunk. Na, a nők meg nem így gondolkoznak.

Sok esetben már a beszélgetés alatt kiderül, hogy mégsem. És nem mindegy, hogy teszem azt, 10 fiúval találkoztam, vagy csak 3-mal.

És igen a válaszokból világosan kiderül, hogy a lányoknak jobb így.

És mi van akkor ha beszélgetek valakivel 3 hétig, aztán kiderül nem jön össze. Az miért lenne kuka? Pont, hogy jó, hogy kiderült személyes találkozó nélkül is, hogy mégsem. Akkor lenne kuka, ha abban a 3 hétben csak arra a beszélgetésre koncentrálnék. De nagyon kevés esetben van így. A legtöbb esetben amíg irogatok valakivel nem áll meg az élet. Nem a beszélgetés válik az életemmé. Hanem élem az életem és közben mellékesen beszélgetek valakivel/valakikkel.