Bennem van a hiba? Miért szorongok az ismerkedéstől? A találkozásoktól?
Sajnálatos módon elég szégyenlős vagyok, az a tipikus introvertált lány, aki kb retteg az ismeretlenekkel való beszélgetéstől. Jó, ez így kissé túlzás, de be kell vallanom, hogy volt már ilyen korszakom is. Éppen ezért nem igazán tudok ismerkedni sem. Többször próbáltam szerencsét Tinderen, mindig esélytelenül, mert, ha éppen sikerült is találnom valakit, aki érdemes arra, hogy egyáltalán beszélgessünk, akkor rögtön rágörcsöltem. Nem éreztem kényelmesnek a beszélgetést messengeren, volt, hogy csak azért kikapcsoltam a wifit vagy raktam át az ismerőseim számára láthatatlanná az elérhetőségemet, hogy ne kelljen rögtön visszaírni. Más szóval nem tudom jellemezni azt az érzést, minthogy kényelmetlenül éreztem magam. Csakhogy már 21 éves vagyok és még sosem volt barátom. Ezt pedig elég gáznak tartom. Hiszen nem arról lenne szó, hogy prűd vagyok vagy nekem senki sem jó. De az önbecsülésem is a béka segge alatt van. Van rajtam plusz kiló (kb egy 10 kilo) , ami miatt néha szorongok is. Elkezdtem fogyókúrázni, de nyilván ez nem 1 hétbe fog telni. Nem azért akarnék megváltozni, hogy jobban tetszek a srácoknak, hanem, hogy végre jól érezzem magam a bőrömben. De ez nyilván befolyásolja a többi dolgot is.
Ezek miatt pedig hihetetlenül beparázok, ha elhív egy srác valahova szökőévente egyszer. Egyszerűen félek, hogy, ha csak ketten leszünk akkor mennyire leszek kuka éppen vagy hasonló. Olyan dolgokra parázok rá, amire értelme sincs. Pl, ha találkoznék vele, akkor puszival köszönjek e vagy inkább ne. Vagy, hogy mi van, ha csak kínos csend lesz. Netalántán már az elején lejön, hogy a srác nagyon nem az én világom és akkor még 1-2 órát el kell töltenem vele.
Tudom, hogy nincs erre túl jó megoldás. De az "add önmagad", "nem veszítesz semmit" tanácsok egyszerűen nem motiválnak eléggé. Inkább jó lenne meghallgatni pár tapasztalatot arról, hogy akik hasonló cipőben jártak hogyan gyűrték le az ezzel járó idegeskedést. Vagy esetleg olyan tanácsokat is szívesen fogadok, hogy ti mit dobtatok be témának, amikor már csak a tücsök ciripelés áll be?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Nyugi lesz,jön valaki akinek így is tetszel .
Mikor elakad a beszélgetés csak annyit kérdez meg hogy mi a kedvenc ételed teljesen milyen ételt mond a másik.
Mond azt hogy nekem is az és tedd hozzá látod mennyi közös van bennünk innestől kezdve sínen lesz a beszélgetés .
Sajnos ezen változtatnod kellene, próbálj meg nyitni az emberek felé: legyen több barátod, ismerősöd stb.-d. Járj társaságba, le az utcára, és próbálj meg kapcsolatokat kialakítani, legyen benne jártasságod!
"beparázok, ha elhív egy srác": nyugi, a srácnak is pillangók vannak a gyomrában, mi is félünk ám az elutasítástól, és a pofára eséstől. Sajnos ez benne van.
"lejön, hogy a srác nagyon nem az én világom és akkor még 1-2 órát el kell töltenem vele": a srácnak is lehet bármikor ilyen érzése, bárkinek lehet ilyen érzése. És ez független mindentől: a súlyodtól, a korodtól, végzettségedtől, érdeklődési körödtől stb. Sajnos ez bármilyen randin kiderülhet, nem csak veled.
Azt értsd meg, hogy sajnos nem csak veled történnek rossz dolgok, ez a társkeresés velejárója ugyanis. Ha eddig nem találtad meg az igazit, akkor még nem ismered (ha ugyanis ismernéd, akkor tudnád, hogy ő az Ő :D). Ha nem ismered, akkor viszont meg kell ismerned! Ha meg megismersz valakit, akkor sajnos előfordulhat az is, hogy nem tetszik az, amilyen az ember. Ez azért van, mert nem ismered ugye :D. De ha meg akarod találni a nagy Ő-t, akkor tovább kell keresned. Ez sajnos kudarcokhoz fog vezetni. De egyszer sikerrel fogsz járni, bízok benned! :D És akkor nagyon jó lesz :))
Hajrá!
Ha van kérdésed, írj mindenképp! :)
Üdv
19F
Neked velem kéne ismerkedned, pont ilyen vagyok én is. Jól elüldögélnénk egymás mellett csendben.
Komolyra fordítva a szót, ha lehet kezeltetni, akkor tedd meg, mert magától ez nem fog elmúlni. Tudom, mert 26 vagyok, de még mindig félek beszélni, és természetes kapcsolatom sincs/volt/lesz.
Nem vagy egyedül, én is ilyen vagyok. 😂
F.
Ha megvizsgálod a félelmet, mindegy mi a tárgya a gyökere ugyanaz. Nincs különbség ha póktól félsz, vagy kígyótól, vagy az ismerkedéstől. Használtam VR szemüveget. Nagyon magas épület szélén álltam, és nem is álltam valójában ott mégis azt mondta Úristen,beszarok. Véletlenül leestem és nem mertem nézni, becsuktam a szemem. A másik VR egy üveg liftben játszódik nagyon gyorsan fel-le mozog, és ez csak vizuális élmény mégis jojózott a hasam.
Szerintem ismerkedésnél nem a félelemről van szó, hanem a szégyenről. Senki sem szégyenli magát egy kígyó vagy egy pók előtt, inkább fél tőle. Van rajtad plusz tíz kiló és már szégyeled magad miatta. Jó munkát végzett a média, aki belőletek él.
Megértelek,én is hasonló cipőben járok/jártam mint te...
Ezt leszámítva én szívesen ismerkednék veled :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!