Úgy érzem, nem tudok a nőkben magam iránt vonzalmat, szerelmet ébreszteni - miért?

Tanult, művelt, széles látókörű és sokoldalú érdeklődésű ember vagyok. Az iskolapadban eddig 8+4+5+2+2 évet töltöttem - nem mintha ez lenne a lényeges, de azért nem is elhanyagolható körülmény. :) Viszont az ismerkedés és vonzalomkeltés iskolájába nem jártam, ösztönből pedig, rá kellett jöjjek, ez nekem valamiért nem megy.. :) :S Úgy érzem, nem (igazán) tudok érdeklődést, megbecsülést, szerelmet kiváltani a nőkből - hozzátéve, hogy opció az is, hogy tudok, csak nem tudok róla, hogy tudok.. de ha így van, az is baj..

Probléma, hogy szeretem magam választékosan, igényesen kifejezni – amit mások „furcsaságnak”, „okoskodásnak” tarthatnak. Amolyan „tudós-szerűség” vagyok - de nem akadémiai tudós, hanem amolyan Indiana Jones-féle, lazább viselkedésű tudós.

Szintén probléma, hogy bár gördülékenyen tudok szóban kommunikálni, a metakommunikáció területe számomra egy gyenge pont, jelzéseket tudatosan nem igazán adok, illetve mások jelzéseivel nem igazán törődök, e téren képességeim elég gyengék sajnos.

Probléma, hogy korábban meglehetősen „intenzíven megnyilvánuló” (azaz "nyomulós", "rámenős") voltam - a bennem lévő hiányérzet miatt is. Mivel ennek tudatában vagyok, ezért már elkezdtem visszafogottabban és kiegyensúlyozottabban viselkedni. :)

Szüleim kisgyerekkoromban elváltak, anyám nevelt fel apa nélkül, nem láttam megfelelő családi-párkapcsolati mintákat, ez is probléma.

Probléma, hogy van bennem kritikusságra, fölényességre, adott esetben tapintatlanságra való hajlam. Viszont nem egy pofátlan bunkó vagyok, kritikus nem szoktam lenni ok nélkül. Nem igazán vagyok tekintély- és szokástisztelő – ha az adott tekintély vagy szokás tiszteletét nem tartom ésszerűnek, helyénvalónak.

Természetem alapvetően vidám és humoros, szeretek társaságban is lenni. Viszont nem vagyok fecsegő természet, aki bárkivel bármiről tud és akar beszélgetni.

Ami még zavaró tud lenni: amolyan mediterrán típusú személyiség vagyok, és ha egy lánnyal szívesen beszélgetek, illetve szeretnék közel kerülni hozzá, akkor hajlamos vagyok önkéntelenül az intimszférájába lépni, és ezt a közvetlenséget nagyon kevesen tolerálják.

Akik nem igazán ismernek, azt gondolhatják, hogy túlságosan, egyoldalúan „racionális” vagyok, és bizonyos merev szabályok szerint élem az életem – holott nem vagyok merev. Van, aki azt mondta rólam, hogy makacsnak, „keményfejűnek” hitt első benyomásai alapján – én úgy gondolom, gondolkodásom elég rugalmas és „fiatalos”..

Van bennem egy elvárás, hogy a másik fél aktív legyen, kérdezzen, észrevételeket tegyen, figyelmes próbáljon lenni hozzám – ezzel kimutatva felém, hogy érdeklődik irántam. Számomra fontos, hogy a másik közölje (és ne „sugallja”!) igényeit – tekintettel arra, hogy mások, különösen ismeretlen emberek gondolatait, vágyait, szándékait nem igazán tudom kitalálni – és ő se az enyéim.. :) Ez az igényem nem igazán teljesül..

Amint látható, vannak problémák, de azért hadd tegyem hozzá: vannak azért problémák másoknál is. :) Számomra az a furcsa, hogy nem tapasztalok megértést, elfogadást. Miért nem veszik észre mások értékeim (okosság, megbízhatóság, kiegyensúlyozottság, rugalmasság, stb.), és miért nem értékelik azokat? Mit gondoltok, jelen körülmények között mit tegyek, mit változtassak magamon, hogy sikeres, eredményes lehessek az ismerkedésben?