Akad itt egy normális fiú?

48-49,

Jogos mindkét észrevétel.

Kb 1 éve nem ismerkedtem semmilyen formában.

Nem önsajnálat, csak leírom.

Hogy mennyire vagyok normális? Nos, társadalmi mércével semennyire, mivel ha valaki zárkózottabb, akkor tuti, valami nem stimmel vele -szubjektív tapasztalat-...

(Ettől és a fentebb leírtaktól függetlenül, tisztelettel fordulok az emberek, -kérdéshez kapcsolva- a nők felé, nem vagyok nagyképű, nem nézek le másokat. Kicsit türelmetlen és önfejű vagyok, s uram bocsá', elég introvertált. Nem akarom az olvasókat és a kérdezőt életrajzzal untatni, de ha nem írok negatív tulajdonságot, akkor megkapom, hogy bezzeg azokról nem írok. 🤷🏻‍♂️)

Amiért egyetértek a két utolsó hozzászólóval, és nem ismerkedem már egy ideje, az az, hogy legjobb igyekezetem ellenére a legutóbbi alkalommal nagyon megalázó szituációba kerültem.

Nem részletezném, nem is lényeges.

Nyilván igaz, hogy kevés olyan ember van, akit a kérdező keres. Másrészről, sokan vannak, akiknek lehetőségük sem adódik, hogy a másik fél megismerje a személyiségüket. Az éremnek itt is két oldala van.

Ezzel nem akarok senkit megbántani vagy általánosítani, és természetesen nem is azt mondom, hogy engem nem érhetnek kellemetlen tapasztalatok az élet bármely területén. Viszont, hogy ilyenek után nem nagyon tudok lázba jönni az ismerkedéstől, és "besavanyodom", okkal történik.

Remélem, megtalálod, akit keresel, kérdező!