Hol és hogyan lehetne csatlakozni aktív eutanáziáért küzdő csoportokhoz, szervezetekhez?

7-es:

Összességében az egész életem egy negatívum. Kamaszkorban kezdődött, de leginkább talán az önismeret ébresztett rá, kisgyerekként is fura voltam.

Nem tudnak foglalkoztatni az átlagos dolgok és ez évről-évre nem hogy jobb, hanem rosszabb lesz. Kezdetben csak elkönyvelték, hogy én nem vagyok bulizós. Szexuális vágyam persze volt, ezért csapódtam társaságokhoz nem sok sikerrel. Sem az elvárt attitűdök valamelyikét nem tudtam hitelesen felvenni és fenntartani, sem én magam nem éreztem jól magam a bőrömben.

Az anyagi helyzetem is "segített" benne, de valójában az igazi motiváció itt is az volt, hogy ne kelljen dolgoznom. Nem lustaságból, persze a munkák többsége eleve nem is vonzott, hanem, hogy ne kelljen egy folyamatos maszkot viselnem azért, hogy elviseljem az embereket, azok meg mindenképp vannak, mindegy, hogy kollégák, ügyfelek, vezetőség, stb.

Minden témakörhöz, szakterülethez úgy álltam, hogy annyira ástam bele magam, amennyire a közvetlen túlélésem és boldogulásom rákényszerített, de utána már az se mozgatott meg, ezért szakbarbár se tudtam lenni, semmilyen specializált tudást elmélyíteni.

Mivel a kezdeti tőkém, hátterem teljes mértékben 0, a FIRE sem reális opció, de attól is csak valami remete lennék, megterhelő lenne kialakítani és fenntartani egy ál-életet, hogy kamuzok valami home office munkát, miközben ETF hozamokból élek.

Semmilyen legális vagy illegális tudatmódosító nem volt képes érdemben változtatni az állapotomon, orvostudományi kísérleti nyúl meg nem akarok lenni, sem masszív drogos/alkoholista.

Lényegében egyre inkább nihilista vagyok és bármikor is egy kicsit is látszólag "beilleszkedtem" akár baráti társaságokba, akár párkapcsolatféle alakult, egy kicseszett álarcot húztam magamra, de végezetül már az egész értelmét is elkezdtem megkérdőjelezni, hiszen nem önmagamért voltam fontos, nem engem kedveltek, hanem a szerepet, amit játszottam.