Miért ilyen nehéz?

Semmi sem nehéz,csak amit azzá teszel.

Keresd meg az okokat, és változtass rajta!

Én is hasonlóan érzem, nincs senkim, egész nap egyedül ülök itthon, de már nagyon vágynék egy barátra. De a legtöbb ember olyan felszínes, vagy rosszindulatú.

Ha gondolod beszélgethetünk, 18 éves vagyok.

Nem a világgal van baj. Ahhoz hogy boldogulj, őszintének kell lenned. Legelőször magadhoz. Ha ez megy, akkor lesz esélyed arra hogy felfedezd/beismerd hibáidat, és tegyél is ellene!

Csak egy beteg ember akar kikötni egy beteg mellett. A gyógyulás viszont mindig opció. Hajrá! 😉

Harmincas faszi

Valahogy olyan környezetbe kellene kerülnöd, ahol hozzád hasonlók vannak. Pl nekem az egyetem volt az első ilyen élményem azt hiszem, ahol otthon éreztem magam a többi kretén között, aki azt akarta tanulni amit én is. Aztán még lettek más körök. De sokáig nekem is hasonló érzésem volt, hogy nem érdekel amit a többi ember csinál körülöttem.

Amúgy még a bulizáshoz. Ez is sok rétűbb dolog. Amíg béna mainstream helyekre mentem másokkal, ahol nem érdekelt a zene, semmi értelme nem volt. De amikor megtaláltam mi az a zene ami örömöt jelent és azokra a helyekre mentem az egész értelmét nyerte, tánc minden öröm lett.

Szóval lényeg: nem az egész világ olyan amilyennek tűnik most neked, hanem az épp aktuális környezted. Kezdj el mozogni valamerre.