19 évesen tudom ,hogy még nem vagyok reménytelenül elkésve, csak épp nem tudom hogyan változtassak?

Nem szépítgetem, egy igazi érzelmi analfabéta vagyok. Nem, nem túlzok.

Rengeteg olyan lánnyal találkoztam már, aki próbált nálam kezdeményezni, legalább barátkozás szinten, de szerintem volt olyan is aki többet akart volna. Tudom, egy beképzelt ge^inek tűnök így, de akkor is. Csak épp az a baj, hogy ilyenkor nem tudom mit tegyek.

Pl van egy csaj, akivel a munkám miatt szoktunk találkozni. Mikor először meglátott, elkezdett nagyon kényes hangon beszélni és kérdezgetni kezdett. Hogy ilyen fiatalon hogyhogy ezt a szakmát választottam (kamionsofőr), apukád is az volt, stb kb egyidősek lehetünk amúgy . Na mindegy, azóta ha megyek mindig mosolyog, meg kérdezget, hogy miért vagyok ilyen morcos, meg ilyenek. Jaa meg már a második alkalommal mikor mentem ,fejből tudta a nevemet.

Na, szóval tök sok ilyen volt már ,de sose tudtam legalább barátság szintre sem eljutni. Tudom, várom a sültgalambot...

Szóval ja, az a kérdés ,hogy ilyenkor hogy alakítsam tovább a dolgokat, ha már egyszer adott a helyzet? Ezt most nem akarnám elbacni, rohadt jó csaj amúgy.😅

Hülye kérdés, tudom, de mit mondjak neki, miről kezdjek el vele beszélgetni?