Valaki ad pár tippet zenekar alapításhoz? (Hobbiból lenne és ha úgy alakul akkor esetleg komolyabban)

Szerintem is toljad online is, nincsenek ilyen csoportok facebookon vagy valahol? Régi top zenekarok nem ritkán apróhirdetésben adtak fel újságokban :D

És #1 nyilván Jimi Hendrix, meg mindenki a korai nagyok közül is elkúrta, hogy nem gitártanárhoz járt évekig, aki megtanította volna, hogy mi szabályos és mi nem :D

Így világos, csak biztatni lehet. #4 nem mindenki Hendrix, sőt, csak nagyon ritkán esik meg hasonló. Ezért mi, tehetségtelen hülyék, a nagy könyv szerint boldogulunk jobban. Így megfelel, Jimi?

Megjegyzem Hendrix és egy precízen gyakorló virtuóz közt azért jónéhány áthidalhatatlan különbség van, és nem Hendrix javára. Viszont tőle nem ezt tudjuk eltanulni, hanem a dolog varázslat oldalát, ami megint csak ritkaság, hogy önmagában elég legyen. A mai mezőny sokkal feszesebb annál.

"Az elefánt a szobában: nem gitártanár tanított gitározni"

Hmmm, vajon hány garázsbanda alakult úgy, hogy nem jártak tanárhoz...

Káre, hogy nem írják rá minden gitárra, hogy "Csak gitártanár felügyelete mellett!"

Akkor leírom, hátha eljut egy rejtett zugba a fejedben, és legalább a felét megérted:

Nem kell tökéletes játék ahhoz, hogy valaki bandát alakítson és/vagy belépjen egybe.

Te egyből úgy kezeled ezta helyzetet, mintha nagyszínpados, fizetett fellépésről lenen szó. Vagy hogy ő aztán a legprofibb gitáros akar lenni.

Kapjál már a fejedhez. Szerinted a gyerek se focizzon, amíg nem járt 10+ évig edzésre, aztán majd utána lemehet játszani a többiekkel?

Meg aki esetleg nem tudja kifizetni a tanárt, de gitározna, az inkább szégyelje el magát és hozzá se nyúljon? Ez ám a maradi és buta hozzáállás!

Rajtad kívül senki nem beszél tökéletességről, végig célszerűségben beszélek. Leírom szájbarágósan akkor: két választásod van: az egyik, hogy áldozol rá módjával, és megkönnyíted a saját dolgodat, kezdettől úgy gyakorolsz, ahogy alkalmas leszel később a nehezebb dolgokat is könnyebben begyakorolni. Majdnem biztos, hogy idővel kivitelezhető egy virtuóz szint is így. Ami valóban nem jelenti azt, hogy fintorogni kell a négyakkordosokra, sőt: avatott kezekből valahogy még a slágeresebb dolgok is sokkal-sokkal élvezetesebbek mindenki számára, sokszor a vájt füleket is beleértve. A másik út, hogy mész a fejed után, jó esetben kínosan ügyelve arra, hogy helyesen csinálj mindent, és igazán jó esetben sikerül is ennyi mindenre figyelni, és észre is veszed a hibákat, mielőtt a fejedre nőnének. Van, aki megcsinálja, de az vagy külön tehetséges ilyesmiben, vagy annyira elvan japánosan fullra tolt szorgalommal dolgoztatva magát, hogy tényleg csak fölös bonyodalom tanárral vesződnie, miközben saját magával is tud. De ezek ilyen típusú emberek, ők pontosan tudják, hogy amijük van, az kiadja ezt. De a legtöbben nem ilyenek, nekik nem árt, ha szól valaki, hogy a jó technika eléggé fontos, kezdettől jól csinálni pedig egy ponton elengedhetetlen lesz a további fejlődéshez.

Senki nem buta meg maradi, tanárra meg csinálni kell pénzt, köldökbámulásból nem lehet megélni. Aki tényleg szegény, az hangszert se nagyon tud venni, nekik léteznek egyesületi szervezésben nagyon jó alapozók, ott kapnak egy elfogadható gitárt. De a legjobb út az, ha gyűjt, próbál pénzt csinálni, és megy az útján az ember. Nagyon értékes dolog az. Számtalan hihetetlen életpálya tanúsítja, hogy akiben ott a csoda, az valahogy mindegy is, hova született, túl fog jutni a hátrányain előbb-utóbb.