Vannak itt olyan lányok, akik házasságig őrzik a szüzességüket és csakis a leendő férjüknek adják majd oda?

13-as kommentelő: Az Igazsághoz semmi köze a vallásnak. Ezt a kettőt ildomos volna az embereknek különválasztani, de egyszerűen a legtöbben, akik állítólagosan Istenben hisznek nem képesek. Isten nem vallás.

Bocsásd meg, nem tudom a nemed, de erőteljes a kifejezés, amit használtál. Szép, bölcs és kifejező a magyar nyelvünk, azon szó helyett is biztosan akad olyan, ami azzal helyettesíthető. Ahogyan az ember beszél, megnyilvánul, gesztikulál, online ír, az valójában azt mutatja meg, milyen lelki minőség él benne. Azt mondja Krisztus, hogy a szív bőségéből szól a száj, és azt is, hogy minden fa a tulajdon gyümölcséről ismerszik meg. Az ember vagy Istent dicsőíti a szelíd tetteivel, vagy magát jellemzi a testi indulatával.

A másik, hogy a szexualitás Isten előtt undok dolog, semmi köze! a lelki, gyermeki élethez. Semmi! Mindezt úgy jelentem ki, hogy nekem meg a valláshoz nincsen semmi közöm, hála a Léleknek. A testiség az ember legerősebb függése ezen a világon, egy profán rítus, egy végtelenül önző cselekedet. Adás-kapás, dehogy. Ez mind az önzésről, a birtoklásról szól. Aki bele van ragadva a teste vágyaiba, az rab még, nem szabad. Akkor szabadul fel valaki, amikor elengedi Isten segedelmével a testiséget. De ez a világ erre a épül, a testiségre, a pénzre, az erőre, itt ezek a státuszszimbólumok, ez a hatalom. Ezért árad mindenhonnan felénk ez az istentelen inger, hogy az embernek egy perc nyugta se legyen. Mindegy, hogy film, zene, játék, rajzfilm, reklám, a szexualitás rezonál mindenhonnan, nem hiába, mivel óriási üzlet!

A testi embernek van erre csak szüksége, viszont aki már lélekben gyermek, annak ez már taszító. Az tud nélküle élni, annak nem szükséges. Mert nem perverziókkal és undormány dolgokkal elégíti meg magát meg a társát, nem ki-elég-ül, nem kifelé távozik el tőle az öröm, hanem Isten adja neki a boldogságot, a megelégülést, ami a szívében marad! A szex egy állatias inger, ösztön. Egy kivétel van, ami Isten számára is tolerálható, amikor a lelki gyermek két fél szeretettel nemz gyermeket. Régen az emberek csak így érintették egymást, de érdemes megnézni, ma milyen szodómia lett úrra az emberek zömén, és a fájdalmas az, főleg a szülő hibájából, hogy már kisebb korban is megélik ezt a gyerekek. Mert amilyen a szülő, olyan a gyerek.

Csak gondolná végig mindenki, egyszer állna meg egy pillanatra, és élné meg lélekből, miket is művel a párjával intim módon. Fertő! Lehetne hosszan sorolni, miket tesz meg az ember. Nem csak visszataszító, hanem, egészségtelen, veszélyes is, főleg, ha mindezeket idegennel teszi meg. Még gondolni rá is undorító, bocsásson meg érte, akinek szól, nemhogy leírni. És az emberek ezeket természetes módon végzik, akár naponta! A testiség nem része az igaz lelki életnek, sőt: abban ilyen nincsen. Érdemes megnézni a pici gyermekeket, amikor önfeledten játszanak. Nem tudják, mi az a testiség, nem érdekli őket, de később sajnos megtanulják, eltanulják. Ilyennek volna szükséges lennünk, gyermekeknek. Teljesen mindegy, házasság-e vagy sem, a testiség nem része az Isteni életnek.

Az pedig, hogy sok hölgy kivár addig, amíg férjhez megy, és majd csak utána veszíti el a testi ártatlanságát, óriási tékozlás. Azért, mert ha ez megtörténik, nagyon sok esetben nem annak adja oda magát, akinek szükséges volna, így élnek majd veszekedések közepette, képmutató módon, esetleg elválnak, másrészt ugyan úgy belekerül a testiség rabságába. Áldott az az ember, férfi vagy nő, aki ártatlan testileg! Aki még nem fertőzte meg magát ilyen téren. Sokan nem is tudják, mekkora kincs ez, mégis alig várják, hogy eldobják maguktól. Magam is nagyon bánom már, hogy eldobtam anno magamtól.

14-es kommentelő: Úgy van, az az igaz élet!

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek szabadítson meg a rabságból!

Üdv.

Igen, szex nélkül is van élet. Mint ahogy tud valaki élni akkor is, ha vak, süket, vagy épp nem érzi az illatokat. A különbség annyi, hogy ezeket muszáj elfogadnia az embernek, de a szexet önként eldobni nettó hülyeség.

Lehet, hogy van, akinek nem fontos a szex, ám legyen. Nekem sem a legfontosabb dolog, de szükséges és jó része az életemnek.

Csak valahogy a vallás, az egyház és a bigott tanítások kb összegezhetők egy mondatban: "Tagadj meg magadtól minden olyan dolgot, ami az életben egy kicsit is élvezetes."

16-os kommentelő: Köszönöm Istennek az emberi hangvételű választ! Ritka ez manapság, főleg ezen az oldalon.

Rengeteg dologgal és rengeteg dolog nélkül tud az ember élni. A lényeges mindig a fa és a gyümölcse. Az, hogy mivel elégíted meg magad, a lelkedet, mi van a szívedben, és mit hagysz el, miket engedsz el. Mert az embere zöme az értékeset veti oda nap mint nap, és azt hiszi igaznak, ami valójában hazugság. Így az értéktelenség lesz számukra az érték, ez lesz a norma, a fokmérő.

A vak, néma, beteg emberek az egyik leginkább Isten kegyelmét élvezők, de ezt sokan maguk sem tudják! Isten így választotta, választja le őket a világról. Kevesebb káros inger éri őket így. Ők szenvednek, persze, hiszen nem értik azt sok esetben, miért is történt velük az, ami. De aki testben egészségesnek hiszi magát, az lélekben beteg még, viszont aki lélekben egészséges, az testben is az! Akinek csak a teste erős, annak a lelke gyenge, de akinek a lelke erős, annak a lelke és a teste is az.

Számos olyan dolog van az életünkben, amit nem muszáj elfogadni, sőt! Alapvető Igazság, hogy amin az ember képes változtatni, ami tőle való, ami nem haladja meg őt magát, azon szükséges is volna változtatni a legtöbb esetben. Ami pedig meghaladja őt, az úgy helyes, igaz, ahogyan azt Isten alkotta. A testiség is egy olyan dolog az életünkben, az megtartható, végezhető, vagy elengedhető. Vagy változtat rajta valaki, vagy elfogadja. Magától biztosan nem fog menni, mivel bizonyságként írom, hogy, aki saját erejéből akarja elengedni, sosem fogja megtenni! Ezért szükséges hozzá Isten kegyelme, mert a szex az egy addiktív drog az elme számára. Persze mindenki azt tesz egy határig, amit akar, ez nem kényszer. Magam ezt így élem meg, és mivel gyarló vagyok, nekem is óriási kihívás elengedni a testi vágyaimat, mert nekem már semmit sem ad, csak elvesz. De aki szereti, élvezetet lel benne, tegye, és később szembesüljön azzal, amit tesz. Csak imádkozni tudok érte emberbaráti szeretettel. Jogom sincsen senki felett sem ítélkezni, hiszen vétkező vagyok magam is. Ahogy érzed, a mi lelkünk rajta, számomra már semmit sem ad örömként. Mindez csak egy hamis illúzió, ami eltávozik belőlem, és nem marad hátra semmi, csak a vágyakozás, az üresség, ha nincs meg a beteljesülés.

Az viszont igaz, hogy vallás eljárása nem helyénvaló, mert a számos babona, dogma, az félelemben tartja a hívőket, önvádat okoz, ami pedig maga a sátáni lelkület. Pontosan ez a csapda, amit írsz te is, hogy azt mondják, tagadj meg magadtól! Ez a veszélyes, mert amikor az ember akar erőlködve, annak a vége a békétlenség. Ezért az egyetlen örömmel, változással teli út, ha az ember Istenre bízza a dolgokat, hogy azt Ő munkálja ki a lélekben Krisztuson keresztül. És ennek a folyamatnak semmi köze a valláshoz.

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek kegyelme hasson örökre!

Üdv.