Vannak itt olyan lányok, akik házasságig őrzik a szüzességüket és csakis a leendő férjüknek adják majd oda?

jajj, megint ez a kamu. mert aztán azok, akik 27 évesen már a 4. pasijukat fogyasztják, és vele összeházasodnak, de mégis elválnak 5 év után, ott aztán nem volt lehetősége megismerni a másikat

ha igaz lenne, hogy nem működik a fiatalon házasodás intézménye, akkor a 30 évesen házasodók mutassák már meg, hogyan kell az örök szerelmet megtalálni, és ne váljanak el 10 éven belül...

"de mégis elválnak 5 év után"

Hát, ezaz... ők elválhatnak... És hiába véded a valláskárosultakat, nagyon nem ugyanaz 27 évesen házasodni, mint 18 évesen. Az 1.-nek igaza van.

Békesség neked, kérdező!

Elnézést, ha hozzászólok a feltett kérdéshez férfiként, de mivel számos kommentben lett említve a vallás és a szexualitás egyazon szövegkörnyezetben, így főleg fontos az Igazság világolása, mivel a testiséggel kapcsolatosan az emberek zöme óriási tévedésben él, vallásos berkekben belül is.

A világnak ez egy normája, egy elfogadott, sőt, sokak által tiszteletet kiváltó ingerülete, hogy aki vár a szüzességével a házasságig, az milyen nemes és értékelendő gesztus. Az képes megzabolázni a testi gerjedelmét, következetes és erős. De ez nem igaz olyan téren, hogy a szexualitás, noha az egész világon elfogadott kölcsönös testi örömszerzési folyamata két adott félnek, mégis egy profán rítus. Sokan állítják és vallják, hogy ez milyen gyönyörű folyamat, mennyire az őszinteségen, az adás-kapáson álló örömszerzés, ahol a felek figyelnek a partnerükre, ahol igyekeznek megismerni, felderíteni a másik testét, megélni mélyebben a testiség szépségét. Viszont ez a cselekedet csupán egy ösztön szülte szeánsz, a test vágyainak a tetőfoka. Magma is megéltem, és nagyon bánom már, hogy akkoriban vágytam rá, mint oly sokan. Áhítottam a testem akarata okán, a világból áradó szüntelen gyarló ingerek miatt, a szűkebb és tágabb kötelékeknek való megfelelési kényszer miatt is, hiszen ez egy alapvető életszituáció, amit meg kell élni, mert ezt csinálja annyi ember, és aki más mer lenni, mint ami az elvárt, annak a jussa a kiközösítés, a megalázás.

Magam már mindent Isten Igazságának tükrén keresztül vizsgálok, mert megéltem a Szent Lélek kegyelméből (noha sem vallásom, nincsen, sem templomba nem járok, sem senkit sem hallgatok, hála Istennek!, mivel Isten nem vallás és soha nem is lesz az), hogy csakis ebben van lelki igaz Élet, és minden más csak hazugság és képmutatás. Ilyen módon számomra a testiség már taszító. Nem is keresek már párt, társat, mert aki így tesz, az maga akar boldog lenni, csak nem lesz az. Mert az akarás görcsösség, és az ember hiszi a világ sémák okán, amelyek már kis korban benne billogot ütnek, hogy mi társas lények vagyunk, akiknek lételeme a kötődés, a kötelékek kialakítása, ami nem igaz! Olyan téren nem, hogy Isten - az, hogy a Bibliában mi van írva, az megint más, mivel elképesztő mértékű annak elferdítése, téves értése - elsősorban maga mellé teremtette az embert, de inkább lelket, nem másnak! De mivel az ember vágyakozott, így társra is lelt, mivel az megadatott neki. Azóta pedig minden ember keresi a társát ezen a világon, de ez egy hamis illúzió csupán, mivel csak Isten az örök, és amikor valaki eltávozik, semmi más nem lesz a tér és idő nélküliségben, mint Isten és a saját lelke, és az, amit idelent felhalmozott magában, ami lehet lelki kincs és világi lom. Így leszünk mindannyian megítélve, kiben miből van több.

Az Igazság fényében magam már nem vágyom társra, emberi partnerre, mert minden igényemet megelégíti Isten Krisztuson keresztül szép és igaz értelemben. A szexualitás egy Istennek biztosan nem tetsző emberi cselekedet. Egyetlen egy módon tolerálható ez Nála, ha a felek lélekben gyermekek, alázatosak és egymást szeretők, és így, ezzel a lelkülettel nemzenek gyermeket. Mert ez a cselekvés már magasztosabb a profán testi perverzióknál és kielégülésre való vágyakozásnál. Nincsen annál szabadabb ember ezen a világon, mint aki már felszabadult a testiség rabigája alól! Akit nem hálóz már be a másik nem, akit nem lehet ilyen téren manipulálni. Ezért ekkora üzlet a pornográfia, ezért árad mindenhonnan a szórakoztatóiparon belül főleg, hogy ez legyen a minta az emberekben. Mert a szexben az ember mind az öt érzékszerve részt vesz, ezért ekkora a függés, amit okoz. De ez mind csak egy testi aktus, ami elillan egy idő után. Ez senkinek nem ad lelki örömet, mert véges. Ami az Életben egyedül megmarad, az Isten kegyelme, az tökéletes és örök.

A vallásosok közül rengetegen kitartanak azon meggyőződésük mellett, hogy a házasságig kivárnak az ártatlanságukkal, és akkor odaadják azt annak a férfinak, akit állítólagosan szeretnek. De hölgyeim, mivel a kérdés is a hölgyeknek szólt, kérlek titeket, ne adjátok azt oda senkinek, ha még őrzitek, mert akinek az még megvan, az valahol lélekben is ártatlanabb! Ez természetesen a férfiakra is vonatkozik. Aki testileg még ilyen téren érintetlen, az lélekben is, és ezt a lelki ártatlanságot Istennek adjátok! Ez a Bibliában is le van írva, ha valaki bizonyságra vágyik a könyvből és azt bálványozza, hogy mekkora kincs is ez, aki még érintetlen testi értelemben. Az is megíratott, hogy bolond az, aki nővel paráználkodik! Utána lehet olvasni. Hiába vallásos valaki, hiába hiszi azt, hogy a házasságban engedélyezett a tesiég, mert valaki ezt és azt írta a Bibliában. Nem. Korábban a férfi és a nő között csakis a gyermeknemzés okán volt aktus. Ez nagyon sokáig így volt, majd ez a hagyomány szétzúzatott a világ ingerek okán, mivel az ember is egyre távolabb került Istentől, így perverzebbé is vált. Mára pedig olyan szodómia alakult ki a legtöbbekben, noha nem is tudnak róla, hogy az elképesztő!

Ez egy önbecsapás és képmutatás, ha a valaki azt hiszi, hogy kivár a szüzességével, és annak adja, aki szerinte! megérdemli, az érték. Főleg a mai világban, ahol ennyi a válás, ahol a nők zöme ennyire vágyik a családra, ahol ennyire sebezhetőek és naivak. Lehetséges, hogy hetek múlva felbomlik a frigy, és a nő ott marad sebzetten és megalázottan. A férfit hibáztatja, holott ő döntött úgy, ahogy. A testiség egy önző folyamat, az emberiség talán legönzőbb cselekedete. Ez sosem az adásról és kapásról szólt, hanem az önzésről, és ameddig ezt valaki nem ismeri fel, addig még tékozol.

Ezek, amik ide is írva lettek, ezeket valaki csakis lélekkel tudja megélni. Semmi igaz, semmi érték nincsen a testi perverziók megélésében, lássuk is azt el bármilyen nemes jelzővel. Ez egy ösztönös, állatias cselekvés. Elérkezik a kielégülés, és vége. Eddig tartott, és olyan, mint a drog, mert egyre több szükséges belőle. Magam azt éltem meg, hogy áldott az, aki még testileg ártatlan, és aki Istennek tartogatja magát lelki értelemben. És az is, aki úgy él szerető házasságban, hogy a másik féllel nincsen köztük semmilyen testiség, kivéve a gyermeknemzést. Csak tekintsen rá mindenki lelki szemekkel, hogy micsoda aberráció, amit a felek a szexben egymástól elvárnak és meg adnak olykor a másiknak. Ez Istennek tetsző? Ennyi perverzió? Ez nem más, mint a test oltára emelése. Persze, hogy aki még testi, annak ez élvezetet okoz. De ez csak egy örökös függést okoz, és ez nem okoz lelki boldogságot, csak testit.

Bocsánat, ha sok minden lett írva, ha bárkit megbántottam volna, de ez egy mély téma, félreértelmezett is, és csak az ember lelke a tét. Persze egy határig mindenki azt teszi, amit akar. Tegye is, az ő döntése. De aki még megteheti, az Istennek tartogassa a lelkét és a még érintetlen testét is. Óriási kincs ez, akinek még megvan! Azért, mert valaki kivár és odaadja, akinek szánj, az még nem jelenti azt, hogy az a fél azt meg is érdemli, és hogy ő annyira bölcs és nemes. Isten nem szexualitásra teremtette az embert, hanem arra, hogy Vele éljünk szüntelen lélekben. Persze megértem, hogy sokan ezt nem mernék meglépni, mert nem hiszem, hogy sok olyan ember volna, aki ezt tolerálná egy kötelékben, hogy a gyermeknemzésen kívül nincsen testiség. De aki valóban Istennek szenteli az életét, aki beszél Róla, annak legyen lelki fedezete is. De mindegy is a vallási babona meg dogma, mert a szex nem tetsző dolog Isten előtt. A szüzesség elvesztése valójában egy szimbóluma annak, hogy az ember térfelet választott! Nem Istent, hanem a testet. És ebből saját akarásból kijönni lehetetlen. De a lelki frigy a legszebb, nem a testi. Akinek még van lehetősége és teheti, fiatal még vagy idősebb, döntsön bölcsen. Mert az Isten bölcsessége nem kor. Lehet valaki idősebb, az abszolúte nem jelenti azt, hogy az a személy érett is, sőt! Az emberek zöme sajnos érzelmileg infantilis még, és sokan így nemzenek gyermeket. De ilyen alapzatra nem lehet házat építeni. Imádkozom érte, hogy aki teheti még, az döntsön helyesen. Ezt nem lehet megbánni. Visszatekintve megéli majd az, aki emellett kitartott és megőrizte, és hálát is ad Istennek és Krisztusnak ezért. Ez egy plusz teherrel kevesebb.

Legyen meg a hitünk szerint!

A Szent Lélek akarata valósuljon meg!

Üdv.