Valaki barátkozni?
Már nem számolom, hogy hány hónapja nem beszéltem senkivel. A sulival idén végeztem, ott nem voltak barátaim. Most egy olyan helyen dolgozom, ahol nem az én korosztályomból vannak munkatársaim. Egy olyan városban élek, ami egyébként is elég kicsi és itt nem nagyon vannak fiatalok. Fogalmam sincs, hogy mennyire tudnék beszélni bárkivel, kiégtem-e már annyira, hogy semmi sincs bennem, amiért bárki is akarna velem foglalkozni? Mindenesetre nem tartom normálisnak ezt az állapotot.
A Messengert konkrétan már le is töröltem, mert az ég világon senki nem ír, feleslegesen lenne, kit akarjak átverni? Találkozni nem szeretnék senkivel, ezt előre leszögezem. 22 éves fiú vagyok, leginkább a saját korosztályomból lévő emberek érdekelnének és legfőképpen olyanok, akik hasonló helyzetben vannak.
Amikor teljesen egyedül maradtam, megfogadtam, hogy soha többé nem fogok senkivel sem megpróbálni újra barátságot kialakítani, velem ezt mégegyszer nem csinálják meg. Abból az állapotból, hogy azt hittem van 2 barátom (internetes barátság), akiknek fontos vagyok, ott maradtam teljesen egyedül, mint akinek sosem volt senkije. Most viszont úgy érzem, hogy eltelt annyi idő, amíg nem beszéltem szó szerint senkivel, ami már nem normális. Ezért íródott ki ez a kérdés.
"csak minek?"
Mert megtehetem, jogomban áll kifejteni a véleményemet.
"egyértelművé teszi, hogy nem leszünk jóban"
Ez tök egyértelmű. :-)
"Meg lehet érteni, ha valaki csalódott az emberekben"
Nem lehet. Tipikus példája az ostoba általánosításnak, meg persze annak, hogy mások vélt vagy valós hibái miatt "büntetsz" olyanokat, akikhez annak semmi köze.
De tudod, jogod van így vélekedni. Csak akkor ne csodálkozz, ha ép embernek nem lesz kedve barátkozni olyannal, aki eleve rossznak gondolja.
Itt a Gyakorin már több emberrel is beszéltem, mindig én tartottam fenn a témázgatást aztán hirtelen mindenki eltűnt. Lett jobb dolga mert csak pár napra vagy pár hétre kellettem, hogy szórakoztassam az illetőt.
Egész egyszerűen elment a kedvem attól, hogy bármit is lépjek ezen az oldalon, főleg egy ilyen kérdésnél.
24 éves vagyok, de ember ilyen búval baszott ember kinek kell mint te? 22 évesen kiégni? Akkor én mit mondjak, olyanokat tudnék neked mesélni, hogy levinnélek az életről, hidd el vannak sokkal szörnyűbb dolgok annál mint amiket írtál. A magány nehezen emészthető, viszont annál elítélendőbb nincs amikor valaki feladja az útja elején és látványosan szenved.
Miért akarsz beszélgetni csak, neked ennyi elég, mert nekem nem, szerintem nincs jobb annál amikor egy baráttal beülsz valahova sörözni egyet és kibeszélitek magatokat. Írkálhattok arc nélkül bármit ismeretség nélkül, csak nem lesz meg az interakció köztetetek. Állításod szerint olyan helyen élsz ahol kevés a fiatal és nem tudod, hol ismerkedj velük, egy mondattal később meg írod, hogy senkivel sem akarsz találkozni, minek akarsz így egyáltalán bármit is? És minél inkább süppedsz bele a jelenlegi álláspontodba annál inkább megakadályozod magadat a boldogságban és abban, hogy némi szociális készséget fejlessz.
A mondanivalód kb ezzel egyenlő= Barátokat akarok magamnak de nem teszek érte semmit és kényelmesebb nekem ismeretlenekkel írogatni akik akármit hazudhatnak nekem. Tele vagyok szorongással, de nem akarom leküzdeni, helyette sajnáltatom magam és mindenféle lehetőséget elutasítok.
12:
A te értékrendedbe ez nem fér bele, teljesen oké. Csak akkor nem te leszel az az ember, akit keresek, tehát teljesen felesleges ezt bekommentelned. Fogalmad nincs, hogy miket éltem át és nem kértem az ítélkezésedből.
Egyébként eleve ha valaki neten akar barátkozni az azt feltételezi, hogy ezt az ő saját környezetében nem tudja megtenni. Az, hogy interneten van egy barátod, meg hogy élőben van, teljesen más. Ahol időt töltötök, ott alakul ki az egész, tehát ha én mondjuk 3 havonta találkozgatok valakivel, az olyan mintha 3 havonta olvasnék egy oldalt egy könyvből. Számomra teljesen irreleváns.
A kettőt külön kell kezelni, van akinek élőben vannak barátai, és van akinek csak online. Ezt az is bizonyítja, hogy ti pontosan amiatt akartok találkozni adott esetben, mert az valami más, ha személyesen ott van valaki.
Aki személyes kapcsolatokat akar, annak arra van szüksége, hogy az adott személy ténylegesen ott legyen hús-vér valójában. De nem három havonta, hanem naponta, vagy legalábbis hetente több alkalommal, ami eleve azt gondolom elvárhatatlan, onnantól kezdve, hogy interneten kezdtek el beszélni.
Ugyanis ezt azt jelenti, hogy ő van valahol, az ország valamelyik részén, de nem ott, ahol te vagy. Ha ott lenne, nem neten kezdtetek volna el beszélni. Ha kicsit tovább megyek, akár ezen a gondolatmeneten eljuthatnánk oda is, hogy költözzek már abba a városba ahol ő lakik?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!