Van itt olyan pasi, aki szörnyen unja az életét?

Néha.

Mert ismétli önmagát az élet

2 éve ilyenkor nagyon rosszul voltam, pont holnap lesz az évfordulója, hogy az exem letiltott, pedig már hetek óta nem szóltam hozzá. Ő szakított, ezért nehéz volt feldolgozni, de 1 hónap múlva túl lettem rajta.

Megismerkedtem valakivel, de egy borzasztó döntést hozva eldobtam magamtól. Lassan ez is 2 éve lesz, azóta csak keresem magam. Egyrészt nem találtam hozzá hasonlót, kb. 3 nővel lehetett volna kapcsolatom (illetve egy negyedikkel volt is rövid ideig, ott is ő szakított, de mindketten akartunk, ezért aztán nem sírom vissza), csak szex volt, majd eldobtam őket, és csodák csodájára őket nem sírom vissza, mint azt a régi nőt. Tehát kijelenthető, hogy nem nosztalgiából hiányzik, hanem vele tényleg jó volt, míg a másik 3-4-gyel nem.

Pedig minden jó lenne. Végre jól keresek, elkezdtem sportolni, normális életet tudnék élni, de pont ő hiányzik belőle. És ilyen még sose volt, hogy úgy telt el 2022 és 2023, hogy semmi értelme nem volt.

Már a visszautasítás se zavar. Megadja a fb-ját, ráírok, nem válaszol. Minek adta meg? Régen érdekelt volna, most már eszembe se jut. Fürdőzöm a mártíromságban, hogy még egy nő, aki átvert - én megtettem a magamét, volt bátorságom elhívni, ő pedig tojik a fejemre. Mindegy, hogy tojik-e, a lényeg, hogy a magam részéről megtettem, amit akartam, és nem tőlem függ. Ez már a végső kiégés széle. Év végéig tervezem nyomni az ismerkedést, aztán leállok. Még az is lehet, hogy kopaszra levágom a hajam, mondván, új életet kezdek (persze visszanövesztem, csak így legalább eltart egy darabig), január 1-jével legyen minden új. Nem iszom sokat, de még annyit se fogok. És minden egy nőn múlik... hát, ez van.

Régen ruhában nagyon rosszul éreztem magam. Az ismerőseim kigúnyoltak és azt mondták nincsen ízlésem. Amióta nyugdíjas vagyok és nem nagyon járok el otthonról, azóta nem veszek fel semmit. Így sokkal szabadabbnak érzem magad.

Wc-re sem járok ki, inkább utólag takarítok fel magam után.