Most komolyan, van olyan aki 30-40 felett alakított ki magának új baráti társaságot? Mégis hogyan?

Hát ez nekem se megy, pár nap/hét után mindenki lekopott eddig :/

Vannak felnőttkorban kötött barátságok, csak nem szabad rágörcsölni.

Nekem se jött össze, harminc éve nincs állandó társaság az életemben, azóta amióta szétszéledtek az iskolatársak. Persze jönnek mennek a barátok mellettem, pár hónapra mellém szegődött néhány ember edzésről, nyelvóráról, innen onnan. Aztán el is tűntek, párszor rájuk írtam, de miután nem válaszoltak, hagytam őket. Szar ez így, de nem tudom mit tehetnék.

Szerezz be egy kutyust, jár vele sokat sétálni, könnyen szóba tudsz elegyedni így más kutyásokkal a parkokban, futtatókban.

Gyerek korban könnyebb szerintem is. Nekem is nehéz kialakítani barátságot. De hátha összejön :)

Nekem soha nem voltak barátaim, pár ember volt, akivel ideig-óráig beszélgettünk, de legtöbbször eltűntek, és rendszerint csak én próbáltam fenntartani a kapcsolatot. A 40-hez közeledve egyre inkább azt gondolom, hogy ezt nem is érdemes erőltetni, főleg nem a mai világban. Bár néha jó lenne, akivel ki lehetne mozdulni, vagy csak úgy beszélgethetnénk, de egyre kevésbé érzem úgy, hogy van időm és energiám a feleslegesen lefutott körökre.

7. Ezt magam is tapasztalom, hogy szinte mindig én keresem/kerestem egy ideig az ismerősöket. Még azokat is, akik maguk kezdeményezték, hogy maradjunk kapcsolatban, adjam meg az elérhetőségeim. Nulla energiabefektetéssel képzelnek el barátságokat, v. soha nem is gondolták komolyan.

7 es ez ismerős. Nehezen megy a barátkozás :(

Énis ilyen helyzetben vagyok. Mi lenne ha faceről, vagy kamufaceről, aki nem akarja magát felvállalni, csinálnánk egy csoportot. ?