Barátkozásnál ennyire nehéz rávenni magunkat hogy megtegyük az első lépést?

Mert valszeg már ráírtak itt páran 200 emberre, és cikinek tartanák ugyanannál újra beköszönni. Vagy csak beszariak szimplán.

Mert így nem csak a kérdező látja, más is tud kezdeményezni. Ha pedig nem kezdeményez a kérdező, az egy jó szűrő, hogy nem gondolja komolyan.

Oh, én nem 1x írtam először a kérdezőnek és nem 1 ember nem válaszolt. Ha képes írni nekem akkor nem fogok feleslegesen írni. Eddig egyszer alkalmaztam amit említettél. Meg igazából, a kérdést feltevő szeretne annyira barátkozni hogy feltegyen egy kérdést, ne egy privát írása akadályozza.

Azért, mert sokan nem nyitottak a barátkozásra, vissza sem válaszolnak vagy szimplán lerázzák az illetőt. Ezek után, akkor találja ki az ember, hogy ki nem veszi zokon, ha csak úgy ráköszönnek...

Egyetértek a kettessel és hármassal, én is írtam már elsőnek a kérdezőnek bemutatkozást, meg nem common szöveget és többen válaszra se méltatnak. Minek gondolkozzak valami egyedi nem a "szia mizu" szövegen, meg pocsékoljam az időm leírni, ha vissza se írnak. Ő tette fel a kérdést, tegye meg az első kérdést hogy lássuk, hogy nem megint egy unatkozó valaki 5 percre.

Van, akinek könnyű az első lépés, van, akinek nem. Épp úgy, mint a valódi életben. Igazi barátságot meg nagyon nehéz kialakítani, sőt mi több megtartani hosszútávon. Én már lassan kezdek beletörődni, nem is kezdeményezek semmit...

Ő akar barátot, hiszen kérdést ír, akkor vegye a fáradtságot. Sokan nem válaszolnak sajnos.