Lányok levelezni valakinek volna kedve?

Kifejezetten levelezőpartnert keresnék leginkább, amolyan félig klasszikus úton, tehát nem feltétlen postán, nem kell papírt pazarolni viszont inkább ilyen tartalmasabb, e-mail alapú levelezésre gondoltam, a Messenger, bár van szerintem úgymond hamar képes kimeríteni az érdeklődést már az alapvető formátuma miatt, kevésbé igyekszünk tartalmasan közölni a gondolatainkat.

Nem mondom, hogy nem lehet egyszer bejelölni egymást ilyen helyen is, de egyáltalán nem ragaszkodnék hozzá, ahogy az ilyen képcsere és hasonlók sem igazán az én asztalom, az úgymond általam el is ítélt szexuális dolgok meg végleg kizártak.

Persze akkor jön a kérdés, hogy miért is inkább lányt keresnék. Nos talán mert attól, hogy nem a szebbik nemhez tartozom szeretek őszintén, akár érzésekről, érzelmekről beszélgetni, ami valljuk be, két férfi között nem épp egy megszokott jelenség és mondjuk úgy " olyannak " nézné őket egy külső szemlélő, bár igazából semmi bajom velük sem, alapvetően azt az elvet vallom, hogy míg valaki nem árt valamivel a másiknak addig szíve joga a szabad akarata szerint élni. Szóval emiatt keresnék inkább jobban lányt levelezni, őket talán nem zavarja az ilyesmi és könnyedebben lehet egy nyitott és őszinte beszélgetést létrehozni.

Korosztályban sincs megkötésem egyáltalán, én 29 vagyok de bármilyen korosztállyal szívesen beszélgetek ha megvan a közös hang.

Na talán tényleg el kéne jutni a bemutatkozásig, bár ez alapvetően sajátosságom, hogy ahogy már iskolában nem egyszer megkaptam, szeretek rizsázni, amit valaki leír két szóban és sokszor képes voltam 10-ben. Viszont talán ennek köszönhetem, hogy kifejezetten szeretem az irodalmat, Ady és Radnóti nagy kedvenceim illetve én magam is próbálkozom a gondolataimat versbe, néha apró történetekbe önteni, bár közös jellemző, hogy nálam mindent körülleng egyfajta sötét és depresszív hangulat, talán azt tudnám mondani, hogy egy Tim Burton filmben otthonosan érezném magam, talán még a Halott Menyasszony kezét is megkérném ha úgy adódna.

Bár kapnák egy szép kis kosarat, ugyanis mondjuk úgy a szép szónál nem volnék jelen a szótárban mint képes ábrázolás.

Ettől független a légynek sem tudnék ártani, bár lehet ezzel nem mondtam igazat, ugyanis volt rá példa, hogy ősszel sajnáltam egy pókot kitenni a szobámból, így lehet az étlapjára került bár légy, ugyanakkor komolyra ferdítve tényleg a legapróbb bogárnak sem tudnék ártani, és talán elmondhatom hogy haragudni sem vagyok képes amit már ki is használtak páran korábban.

Sajnos 18-ban mondjuk úgy összeomlottak a dolgok körülöttem így introvertáltból extrém introvertált lettem, ami alatt azt kell érteni, hogy nem túlzok, 2022-ben a falut sem hagytam el, de alapvetően 25km-nél messzebb se mentem az elmúlt 4 évben, előtte viszont imádtam csak úgy erre-arra utazni, leültem egy parkban egy jó könyvvel, vagy épp csak nézelődtem, elmélyedtem a gondolataimban, ahogy adódott.

Na tessék közben titkon hoztam még egy példát, hogy miért nem keresek társat, én nem tudok autóval vagy hasonlóval szolgálni, amit megkeresek internetes munkával nem sok bár alapvetően filozófia, utálom a pénzt, de nagyon. Ha megtehetném keresnék egy kis erdőt egy kis házzal és ott élnék csak papír és toll legyen kéznél és szinte adott a boldogság, nem kell a modern világ.

Tudom, nem valami biztató és pozitív mindaz amit leírok, de gondoltam egy próbát megér, hátha valaki úgy érzi hogy szívesen diskurálna erről-arról a lényeg talán, hogy szakadjunk el a valóság talajáról, és hagyjuk a gondolatainkat szárnyalni, ahogy elején írtam, nem kell arc, nem kell ölelés, csak a gondolatok, legyünk egymással őszinték, ennyi a fontos, és osszuk meg a gondolatainkat, ehhez keresnék partnert vagy partnereket, ha esetleg valakinek volna kedve, bár szerintem a mai világban őskövület vagyok a felfogásommal akkor esetleg egy privát üzenetben vagy itt írjon és akkor írok én pár sort számára.