Mit tesztek hogy nyíltok az emberek felé, a világ felé hogy jobban érezzétek magatokat és ne érezzétek magatokat magányosnak?

Nincsenek elvárásaim senkivel és semmivel kapcsolatban.

Sajnos sokunknak hibás a sorrend. Az nem működik legtöbbünknek, hogy "keresünk" barátnőt, hogy "szerzünk" valakit akivel megoszhatjuk lelki terheinket. Fordítva van, hogy éljük az életünket, és ha jól mennek a dolgok, vagy a szükség/alkalom úgy hozza, akkor lehetnek lelki társaink. Ha nem mennek jól a dolgaink, csak a vakszerencse segíthet, meg persze saját magunk.

Köss békét a durva valósággal, hisz úgy se vagyunk szinte semminek az irányításában.

Az emberi kapcsolatokkal nekem is gondjaim vannak. Nem tudok felszínes kapcsolatokat tartani, általában bensőségesebbek, de eddig senki olyat nem találtam, aki ne akart volna rosszat önzőségből, vagy szemétségből. Ezektől az emberektől megszabadulok.... Pedig én feltétel nélkül tudnék szeretni egy barátot, ha nem volna pusztító az én magánéletemre vagy mentális egészségemre.

Arra jutottam, hogy leszek inkabb a saját barátom.

Már idősebb vagyok, de hasonlóan úgy látom,hogy nehéz igazi értelemben vett barátot találni.Olyat, aki mellénk áll ha gond van és nem akkor,ha potyázni kell, vagy az ő lelkét ápolgatni.

Önzetlenség és emberszeretet, na ez ami hiányzik ma az emberek többségéből.Sajnos.

Próbáltam már itt is haverkodni,de semmi eredmény.Már csak olvasgatok...

Neked pedig kérdező,azt tudom írni, ne búsulj,mert ha tudnád mennyien vagyunk magányosak,vagy jó szó mentesen...lehet elcsodálkoznál..

Mielőbb jöjjön olyan az életedbe, aki majd széppé teszi, bárhogy,de akivel majd örömmel leszel !