Van olyan, aki szívesen barátkozna, de nehezen megy?

Nekem ami hátráltat az az elképesztő mennyiségű visszautasítás és ezáltal az ególeépülés, kellő magabiztosság hiánya.

2-es ezt valamelyest kifejtette, de én is elmondom a saját nézőpontomból.

21 éves srácként beszélek most erről az egészről. Most azt kell tudni, hogy világéletemben ez a visszahúzódó kocka voltam, aki másokkal rendkívül empatikus és kedves volt. Olykor megtetszett 1-1 lány, de akik megtetszettek, azok 1 kivétel nélkül elutasítottak (a maradék 1 pár hónapig etetett, hogy lehet valami, de aztán változtak a dolgok). Voltak lányok, akik belém voltak szerelmesek, úgyhogy nem csakis velem van a baj.

Ennek az okai elég egyszerűek, nem voltam menőző sem, magas sem, nagypofájú sem, így kb az összesnél elmeszeltem magam. Itt jöhet egy jogos gondolat, hogy te srác, akkor csak gond van a toronyban, ha ilyen lányokhoz vonzódsz, viszont a gimiben ez volt a lányok 90%-nak gondolkodásmódja, a maradék 10%, akiket meg is találtam, általában foglaltak voltak más, általam is rendesnek ítélt srácokkal. Azóta egyetemen meg kevés a lány nálunk, az úton meg nincs meg a kellő önbizalmam, ami mondjuk egy 5 éve megvolt és kevés lány híján pozitív visszajelzéseket se kapok sehonnét

Én is nehezen barátkozom, de nagyon szívesen!

Írjatok

22F

Én se nagyon tudok barátkozni.

Valószínűleg a tapasztalatok hiánya miatt.

Egy kicsit lemaradtam a szociális fejlődésben, és így utólag elég nehéz pótolni a hiányosságokat, mert már mindenkinek megvan a saját baráti köre.

17/F

Nagyon nehezen nyílok meg, és ha sikerül is, az csak írásban. A valóságban, éles helyzetben néha nehezen tudok reagálni, vagy nem feltétlenül tudom magam jól kifejezni, míg ugyebár írásban megfontoltabb vagyok.

Sőt, a covid és bezártság óta kicsit szürreális a fejemben az a szituáció mikor többen összeülünk és egyszercsak a semmiből lesz téma. Pedig tudom, hogy ez valid dolog és az emberek napi szinten teszik.