Kezdőoldal » Ismerkedés » Barátkozás » Sietnem kellene?

Sietnem kellene?

Figyelt kérdés

Még sosem voltak igaz barátaim vagy akihez igazán közel kerültem volna. Pár napja lettem 18 éves, és félek, hogy az idő múlásával csak rosszabb lesz minden. Nem látom a kiutat sajnos. Már próbáltam nyitni emberek felé, de végül nem lett belőlük semmi.

Valamiért azt érzem, hogy aki foglalkozik a tanulással, nincs káros szenvedélye, intelligensebb, az már nem érdekelt.

Nem is párkapcsolatról van szó, hanem egyszerű haverkodást sem lehet kialakítani. Viszont érdekes, mert nemsok fiatalt látok egyedül menni az utcán vagy például moziban. Nem tudom ők hol lehetnek. A csoportokba nem szívesen vesznek be kívülállóként.

Elég nehéz, mert mindig felnőttek között voltam, testvérem sincs. Így nekem elég különleges lett volna "valami".

Ha esetleg valaki hasonló helyzetben van vagy csak simán így érez, szívesen meghallgatnám.

18/f



2021. okt. 16. 00:12
 1/3 anonim válasza:
Én is 18 éves vagyok, csak lány. Sokáig egy barátnőm volt (7 évig voltunk legjobb barátok) de sajnos már ő sincs nekem. Van egy párkapcsolatom, szóval teljesen egyedül nem vagyok, de most azért ha belegondolsz nem sok ember megy egyedül moziba, persze, hogy nem látsz ilyet. Szóval nekem sincsenek kifejezetten barátaim. De pár hete összeismerkedtem a neten pár emberrel, és csináltunk egy Discord csoportot ahol azóta vannak még jópáran. Szóval hosszú idő után őket tartom a barátaimnak, mert tudom bármikor fordulhatok hozzájuk ha bánt valami vagy ha valami jó történt, és majdnem minden nap beszélek velük hívásban is 😊 szóval már nem érzem egyedül magam. Ha esetleg segítene akkor csatlakozhatsz hozzánk hátha akad neked is egy-két barát 🤗
2021. okt. 16. 03:51
 2/3 anonim válasza:
Ne siess!
2021. okt. 16. 06:33
 3/3 anonim válasza:

Lassan 17 vagyok és én is ilyen cipőben járok. 2 éve vagyok a középiskolámban és ez idő alatt még senkihez sem szóltam. A kovid és online oktatás is rátett egy lapáttal. Szörnyű volt otthon lenni. A családommal se sokat beszéltem. Most hogy jelenléti otktatás van, kicsit jobb mert legalább vannak a suliban körülöttem, bár mondjuk továbbra sem merek senkihez szólni. Hobbim se nagyon van, legtöbbször egyedül vagyok.

Én legjobban attól félek hogy csak kifolyik az ujjaim közt az életem. Mert ugye 17 évet pazaroltam el a semmittevéssel (tényleg nem csinálok a tanuláson kívül semmit). És ezek az évek soha többet nem jönnek vissza.

DE!

Tudom ez most fura lesz tőlem mert én se csináltam ezt. De nem is baj ha nem vagy annyira szociális, nem mindenki lehet az. Igazábol ez csak kívülröl látszik olyan nagy dolognak. Te valaszínüleg unnád azt amit felsoroltál.

Találj valamit amit nagyon szeretsz csinálni (sport, gépezés, filmnézés, olvasás, akármi). És kezdd el azokat csinálni. Foglalkozz magaddal, vegyél meg magadnak dolgokat, kényeztesd magad. Ezek úgy is elfeledtetik veled a problémádat és sokkal pozitívabban fogod látni a világot. Ha meg már nem vagy annyira depis könnyebb lesz a haverkodás. Egyszer csak találsz valakit akivel közös az érdeklődési köröd :D.

De ne feledd addig próbálj barátkozni amíg jólesik, ha magadra erőlteted az már nem jó.

2021. okt. 17. 17:31

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!