Hogyan legyek jó barátságban pár osztálytársammal?

Max a mesékben igaz. Meg hollywodban. Meg ha szép vagy. Meg ha normálisak a szüleid. Meg ha vannak barátaid... Nekem most ért véget a gimi, és... Asszem örülök neki. Az utolsó évem egész jó volt, lett néhány barátom is, de előtte nagyon magányos voltam... Nálunk is volt egy baráti kör, ahová több éven át akartam tartozni, de végül rá kellett jönnöm, hogy kb. semmi közös nincs bennem és bennük, és nem éri meg próbálkoznom, hogy a menő klikkbe tartozzak, mert részemről csak fárasztó színészkedés az egész.

Azt tanácsolom engedd el magad 10. osztályig. Nem azt mondom, hogy ne figyelj órákon, hanem hogy akkor még nem kell olyan komolyan venni, mert azok a jegyeid nem számítanak sehova. Az érettségire 11-12.ben simán fel lehet készülni, és azt a két évet célszerű meg is nyomni, és akkor már kevesebb időd lesz szórajozni. Főleg, ha beüt a covid 82. hulláma...

Olyanokkal legyél, akikkel jól érzed magad, akikkel el tudod magad engedni, és akik mellett önmagad lehetsz. Ha teheted menj el az osztálykirándulásokra, táborokra, sulis bulikra, programokra, mert ezekre fogsz emlékezni, nem arra, hogy 9.-ben 5ös lettél biológiából.

Én pl. kimaradtam egy csomó sulis táborból (amit az osztálykiránduláson kívül szervezett még a suli), mert a szüleim nem engedtek, így egy csomó élményről lemaradtam...csak hallgattam a lelekes beszámolókat arról, higy mik történtek... Főként hogy ki milyen baromságot csinált, és hogy én ezt nem láttam...

Hogy a gimis éveid lesznek a legszebbek e?

Hát, hogy ha szép vagy, akkor kedvelni fognak a helyes fiúk, és akkor nehéz rosszul érezni magad...

Most bele gondolva, ha gimiben jó dolgod van, akkor utána arcba csap a való világ, a munka és az önállóság, de ha gimi alatt nincs jó dolgod, akkor ugyan azok a dolgok felszabadítóan hatnak. Pl én nemsokára el fogok költözni a szüleimtől, akikkel nem jövök ki jól. Van saját munkám, saját keresetem, valószínüleg majd egyetemre is megyek jövőre vagy azután, és ez teljesen más, de nekem eddig tetszik. Persze ez sem lesz fenékig tejfel, de semmi sem az. Az embernek meg kell választania, hogy "hol legyen tejfel az életében, és hova ne jusson"-jó, ez egy szar hasonlat...de mind1, talán érted.

Visszatérve: azért, hogy a lányok megkedveljenek, nem hiszem hogy olyan sok mindent tudnál tenni... Ha nem hasonlítotok, akkor csak erőltetett lenne, ha meg hasonlítotok, akkor csak önmagadat kell adnod. De hogy saját példát mondjak, nekem fogalmam sincs hogyan kerültem bele a baráti körömbe... Előtte sokáig egyedül voltam, aztán egyszer csak befogadtak. Asszem azért volt, mert én akkor már elmúltam 18 és volt "személyim", nekik még nem, ezért amikor mentek volna sörözni, mindig elhívtak. Viccelődtek is vele, hogy már csak 2 hónapig vagyok hasznos számukra. Aztán még azóta is velük szoktam lógni.

A dolgok változnak az életben, és te nem tehetsz ez ellen semmit. Egyszer mindennek vége lesz, de azután általában valami olyan új dolog fog jönni, amire nem is számítottál. Ne görcsölj rá...

Ha rosszul éreznéd magad, akkor van két tanácsom. Ha engeded, hogy a dolgok azok legyenek amik, ahelyett hogy azok lennének amit akarsz, akkor egyből kevésbé frusztrált, és sokkal boldogabb leszel. Ha pedig már semmi sem segít, akkor... Sokan mondják, hogy állj tükör elé és mondd hogy "boldog vagyok, szép vagyok, szerethető vagyok", de ez tapasztalataim szerint nem segít. Mert mélyen tudod, hogy ez nem így van. Helyette ismerd be magadnak, hogy "szarul vagyok/ szarul érzem magam, ez van, ilyen az élet" és ettől egyből könnyebb lesz a lelked, és tényleg tud segíteni megtörni a szomorúságspirált... olyan felszabadítóan hat a beismerés.

Nem tudom mit írjak még, ÉS nem tudom minek írtam le eleve EZT mind.

Azért remélem tudtam segíteni valakinek a jövőben, és nem püföltem feleslegesen egy órán át a billentyűzetemet.

Ha beszélgetnél, nyugodtan dobj meg egy priváttal! :3

Peace^^