Miért van az hogy az emberek egy idő után szó nélkül le lépnek..?

Én csak két kapcsolat közt barátkoztam, ismerkedtem neten. Mindig örültem, hogy új embereket, új nézőpontokat, gondolatokat ismerek meg. De egy idő után túl sok ilyen ismerős gyűlt össze, és nem lehet mindenkivel elég minőségi időt tölteni, hajnalokig írkálni. Emiatt nekem is volt, aki homályba veszett emiatt egy idő után. Mindenkivel nem akar annyira jóban lenni az ember, kialakul egy fontossági sorrend, mert egy nap mindig csak 24 órából áll, nincs is igénye rá az embernek, hogy mindenkivel olyan intenzíven tartsa a kapcsolatot. Akik benn maradtak a rostán, volt akivel találkoztam is, meg több is lett, volt akivel nem, de mindre ugyanolyan jó szívvel gondolok, akire több időt fordítottam és jobban megismertük egymást. Akivel csak 1-1 gondolat fűz össze, nincs több téma stb, azon nincs mit fenntartani. Nekem csak figyelemelterelő volt a neten ismerkedés, hogy kicsit kimozdítsa az agyamat, mégis lett aztán így 3 komoly kapcsolatom is. Együttélős.

Ez csak a megismerkedés színtere, utána már a két emberen múlik, hogy lesz-e belőle mélyebb barátság vagy bármi. Hasonló hasonlót vonzz, nekem nem voltak ilyen csalódásaim, Te is lehet inkább csak túlgondolkodod. :)

Nincs energiájuk, nincs t*k, hogy kimondják: vége, mindenféle dologgal foglalkoznak közben, de az érzelmekkel nem. Nem gondolják komolyan. Rájönnek, hogy mit nem tudnak a másikhoz képest. Van, aki megijed egy ilyen lehetőségtől is. Lehet, hogy nem akar családi botrányt magának.

Tehát renegetg oka lehet, kár ezen TFH-zni.

Mert egy nagy kamu, hogy a többség magányos és igénye van erre. Akinek már 1-2 barátja és/vagy párkapcsolata van, az meg végképp ignorálja ezt az egészet. A valóban magányos emberek nagyja pedig feladta már ezt a dolgot, mert televannak a randi appok és ez az oldal egyaránt unatkozó, önsajnáltató, kamu-magányos emberekkel, akik elvonják és szétgereblyézik a figyelmet.

Arról nem is beszélve, hogy a 20-as korosztály papucs lett, csak neten játsszák az agyukat. Férfiak, nők, egyaránt. A bezártsággal pedig szintén ők jártak jól. Emlékszem 2-3 éve még belevaló, spontán, "éljünk a mának, ha kell basszunk be, kit érdekel épp a másik barátja"-féle ismerőseim voltak. Most rájuk se ismerek. És ne magyarázza nekem senki, hogy ez csak a járványhelyzet miatt van.

Más korosztállyal nincs tapasztalatom, de meg merem kockáztatni, hogy még ott se (30-40-esek) ennyire befásultak, pedig őket hamarabb megérteném emiatt.

Mindenkinek, aki valóban magányos, kitartást kívánok! Ez egy szar helyzet és ez sokáig így is fog maradni.