Milyet olyan nehéz új ismeretséget, barátságot kialakitani a mai világban?

Egyszer Ausztriából jött hozzánk egy hétre egy régi, baráti család: a házaspár három gyerekkel. Az egyik napon ebéd után kimentem a dolgaimat intézni. Jövök vissza a szobába. Ülnek egymás mellett, mint a verebek, és mindegyikük, mind az öten a telefonjukat bújják. Ugyanezt tapasztalom éttermekben, akár buszon, villamoson, fiatal pároknál. Nem egymásba bújnak, nem egymás szemében, mosolyában merülnek el, hanem mindketten

a telefonjukban, tudomást sem véve egymásról. Aztán jön megálló, az egyik feláll, puszi, és leszáll. És folytatják tovább a telefonmatatást.

Döbbenetes!

Nem tudájk, hogy ez a lelket-szellemet és a normális, egészséges kapcsolatteremtő és fenntartó képességet is elsilányítja.

Szerintem a bűnös az internet, az emberi közösségek atomizálódása, az "élj a mának", a "valósítsd meg önmagad, senki nem számít, csak te"...

a multi érdekek is vastagon benne vannak, természetesen.

A virtuális kapcsolatok azt a látszatot keltik, mintha lenne barátságod, mintha lenne társaságod. Pedig az csak ámítás, csak a képzet.

Minél magányosabb, minél védtelenebb egy ember, annál manipulálhatóbb.

Aki az interneten, telefonon éli az életét, az elszakad mindentől, ami természetes. Elszakad a természet törvényeitől.

Nem tanul meg verbálisan/nonverbálisan és testbeszéddel kommunikálni, kifejezni az érzelmeit, a gondolatait, a szándékait.

Felületesen olvasnak, felületesen írnak. A szavakat írásban is lerövidítik, torzítják.

Elszegényedik, vagy ki sem alakul a képi világuk, a képzelőerejük fejletlen, vagy haszontalan, romboló témák irányában fejlődik.

Mindig megdöbbent, mikor azt olvasom, hogy: hogy interneten hónapok óta beszélgetünk, de vajon mi lesz, mit mondjak, amikor személyesen találkozom vele.

Én meg azt kérdezem, hogy vajon milyen nyelvi szinten beszélgettetek?

Miről szólt a gondolatváltás? Milyen stílusban?

Elszomorító, hogy ma már olyan kommunikációs tréningekre lenne szükség, ahol megtanulják a fiatalok, egy egy tekintet, egy fintor, egy kézmozdulat, testtartás akár egy egész regényt is üzenhet a másik számára, és a másik képes ezeket a jelzéseket dekódolni és visszaüzenni.

A barátság nem két ember együtt lógása, hanem két személyiség összhangja.

Közös érdeklődés, együttgondolkodás, személyes, mély ráhangolódás,

egymás iránti felelősségérzettel, ami azt jelenti, hogy számíthatunk

egymásra. Félszavakból is megértjük egymást.

Az ember a széles családi körben, az általános iskolában, középiskolában, esetleg sport vagy valamilyen hobbi által, a munkája, munkahelye révén szerzi a jó ismerősöket, akikből aztán barát is válhat.

Sok más, egyéb körülmény is behatárolhatja, hogy valaki tud-e

barátságot építeni. Alapvetően a személyiségén is múlik.

Ha túl zárkózott, ha komplexusok terhelik, ha csalódott, akkor nehezebb.

nincs beszéd ismerősökkkel-környékbeliekkel-a többiekkel csak lökdösődés-könyöklés a való életben-sztem...felszínes csomó minden..

de a többiek jobban látják,,,