20 éves vagyok. Ezen a héten 26.2.2018-án 9 hetesen elvetéltem. Másnál is volt így? Hogy éltétek át?

Igazság szerint nagyon gyakori az elvetélés-baba-elvetélés-baba séma. Szóval szinte biztos, hogy a második megmarad (kivéve ha komolyabb gond van a háttérben). Engem ez vigasztal :) Szóval bizakodóak vagyunk.

9-es voltam.

Soha nem fogod elfelejteni a picit,de előre kell nezni es arra gondolni, hogy a következő összejon..Sajnos gyakori a veteles, minden 4 terhessegbol 1 elvileg. A legtobbszor a termeszet szelektal..

A következő sikerül es lesz egy egészséges babyd:) Ez lebegjen a szemed elott. Az elso par nap siras utan megraztam magam es szepitkezni kezdtem. Smink, uj ruhak, olvastam, elkezdtem sportolni, es gyorsan visszamentem dolgozni, igy elfoglaltam magam. Neked is ezt javaslom, próbálj ki uj hobbit, uj frizurat stb. Hatha picit terelodik a gondolatod.

Doki fuggo ki mennyi várakozási időt javasol 2 héttol 3 honapig, minden doki mast mondott(4 babát vesztettem el kit igy- kit ugy). Nekem a 3. ciklusra mar helyreallt szépen mindig minden.Sztem lelkileg nehezebb felépülni, mint testileg. A felelem ott lesz benned sajnos a következőnel.. De meg kell próbálni nem idegeskedni:) Mielobb egeszseges kisbabat kívánok Neked!

Sajnálatos módon nekem volt egy vetélésem 21 hetes terhesen 2017- be, párommal együttlét után vettük észre hogy elkezdtem vérezni, egyből hívtunk is taxit és mentünk a kórházba, akkor ezt sosem vallottam volna be magamnak, sem a páromnak de éreztem már ott amikor még vártunk a váróban, hogy ez a baba már nem fog megmaradni, nem tudom, hogy honnan. Kb. 1 óra várakozás után fogadott minket a reggeli műszakos orvos, kimondhatatlanúl féltem. El sem akartam hinni hogy ez miért pont velem történik, már 5 éve próbálkoztunk a párommal és ebben az évben sikerült. Miért akarja az élet elvenni tőlem életem eggyik értelmét, sok anya van aki még gyereket sem akar, örökbe adják őket, kidobják őket a kukába, meg még sok undorító történetet lehet halanni, hát akkor miért én vagyok az akitől elveszi a kisbabáját az ég...

Kiderült hogy kinyíltam három újnyira és amíg vérzem össze varni sem tudnak, és a legroszabb hír amit kaphattam hogyha a szülés be indul 3 héten belül a babának semmi esélye sincs, halva fog születni, merthogy leghamarabb 24 hetesen lehetett volna megmenteni koraszülöttként.

Sajnos minden beteljesült, a szülés be indult 2 napra rá ahogy bekerültem a kórházba, 2017 Február 16. án reggel hatkor beindultak a fájások és az összehúzódások és reggel nyolckor megszületett természetes szüléssel halott kisfiam. Senkinek nem kívánom azt a fájdalmat amit akkor túléltem. Azt sem tudtam mi történik körülöttem, természetesen párom végig meletem volt csak egyetlen órára ment haza még első nap átöltözni és enni gyorsan valamit mert már reggel óta bent voltunk a kórházba. Végig meletem volt és fogta a kezem, abba még bele sem gondoltam hogy ő min mehetett át, nem csak arról beszélek hogy elvesztettük a babánkat, hanem hogy végig nézte közbe és utána a fájdalmamat, lelki sérülésem, összeroppanásom. Utána is meletem volt nem hagyott el,vigasztalt és teljes mértékben erős volt és pozitív mindig megvigasztalt.

Most egy új történet van kezdődőben, miután kijöttünk a kórházból itthon lábadoztam egy és fél hónapot, életem legoroszabb időszaka volt, nem kívánom még a legoroszabb ellenségemnek sem.

Aztán vissza mentem dolgozni, mivel mással nem tudtam lekötni magam karriere koncentráltam, a többiek annak láttak aki előzöleg dolgozott velük, lehet hogy kívülről az voltam de belülről sírtam, akartam másik babát teljes szívemből nem tudtam kiverni a fejemből, akármikor megláttam egy babakocsis anyukát sírhatnékom volt.

Most a jelenben elmondhatom ,hogy 26 hetes terhes vagyok épp és kisfiam lesz ,most 2018 Március van, nem gondoltuk hogy ilyen gyorsan össze fog jönni az előző tapasztalatokból. De amikor megtudtuk 2017 Októberbe a fellegekbe jártunk a párommal és egyben féltünk is.

A terhességem rendben halad sajnos cukor beteg vagyok és pajzsmirigy alul működésem is van, és múlt héten kiderült, hogy a méh nyakszájam megrövidült 2 cm re a 3 rol. Sajnos ez nem jó hír de tápénzre ki írattam magam és azóta itthon vagyok és próbálom a mozgást minimálisra csökkenteni és szedni magnéziumot, ezeket a tanácsokat hajlottam és olvastam. A doktor öszevarrást tanácsolt az előző vetélés miatt de én a kockázat miatt nem akarom mer tmegsérthetik a burkot és el is fertőződhet vagy dörzsölődet a varrás. Érzem hogy végig bírom vinni a terhességet úgy hogy nem lép közbe komplikácio. Nem tudom hogy emiatt felelőtlen vagyok e, de most érzem hogy ez a helyes.

Sajnos a cukor betegség miatt már a terhesség elején közölték velem hogy megindítják a szülést 38. hetesen, öszintén szolva én már annak is 100% ig örülnék ha 36.-37.hetes koráig bent maradna a baba.

Én is de úgy voltam vele, hogy ha ilyen hamar elment a magzat, akkor vszeg nem volt életképes.

8 hetes voltam, a borzalmas görcsökön és vérzésen kívül nem viselt meg nagyon.

De azóta már született egy kislányunk :)