Hogy lehet ezt feldolgozni? Folyamatosan csak a sírnék és az ágyban feküdnék, semmihez sincs kedvem és erőm, annyira megvisel.

Szerdán a tanácsadáson megállapította az egyik orvos, hogy a 16 hetes babámnak nem ver a szíve. Tegnap az orvosom is megvizsgált, ő is alátámasztotta ezt. Mondta, hogy pár napot várjunk, hogy magától induljon be a vetélés, mert úgy sokkal kisebb lesz a fizikai fájdalom és a beavatkozás utáni sérülés.

Ma újra megnézett (éjjel és egész nap görcsölgettem, fájt a derekam és kicsit barnáztam is), és ma már látszódott az uh-on egy bevérzés, illetve rövidült a méhnyak és nyílt a méhszáj. Tehát elkezdődött a folyamat.

Haza küldött, mondván "jó úton" járunk, várjunk még egy kicsit. Holnap reggel kell megint keresnem.

Azon kívül, hogy elvesztettem a kisbabánkat (harmadik tervezett babánk lett volna) még ez is rátesz egy lapáttal. Gyűlölöm ezt az érzést. Iszonyatosan érzem magam, hogy várnom kell mikor kezdek vérezni vagy jobban görcsölni. Nagyon megvisel.

Hogyan lehet ezt elviselni? Tudom nem lehet ezt megjósolni, de meddig tarthat még, hogy elkezdődjön? Mit tegyek, hogy ne fájjon ennyire?