Hogy lehet ezt feldolgozni? Folyamatosan csak a sírnék és az ágyban feküdnék, semmihez sincs kedvem és erőm, annyira megvisel.
Szerdán a tanácsadáson megállapította az egyik orvos, hogy a 16 hetes babámnak nem ver a szíve. Tegnap az orvosom is megvizsgált, ő is alátámasztotta ezt. Mondta, hogy pár napot várjunk, hogy magától induljon be a vetélés, mert úgy sokkal kisebb lesz a fizikai fájdalom és a beavatkozás utáni sérülés.
Ma újra megnézett (éjjel és egész nap görcsölgettem, fájt a derekam és kicsit barnáztam is), és ma már látszódott az uh-on egy bevérzés, illetve rövidült a méhnyak és nyílt a méhszáj. Tehát elkezdődött a folyamat.
Haza küldött, mondván "jó úton" járunk, várjunk még egy kicsit. Holnap reggel kell megint keresnem.
Azon kívül, hogy elvesztettem a kisbabánkat (harmadik tervezett babánk lett volna) még ez is rátesz egy lapáttal. Gyűlölöm ezt az érzést. Iszonyatosan érzem magam, hogy várnom kell mikor kezdek vérezni vagy jobban görcsölni. Nagyon megvisel.
Hogyan lehet ezt elviselni? Tudom nem lehet ezt megjósolni, de meddig tarthat még, hogy elkezdődjön? Mit tegyek, hogy ne fájjon ennyire?
Nagyon sajnálom hogy ez történt veled!
Mennyi idős a másik 2 gyerkőc?
Sokat vannak otthon vagy egyedül vagy?
A párod/élettársad/férjed hogy áll ehhez?
Támaszod?
Te mennyi idős vagy?
Ha nem javul az állapotod akkor szerintem keress fel egy pszihológust, de komolyan.
A vérzést illetően kivárni és bele gondolni a babád az nagyon szomorú.
Talán azt az egyet tudom mondani hogy lehet azért történt ez az egész mert beteg lett volna. Tudom ez nem válasz. Az én rokonom felesége 2x vetélt el 8 hetesen.
Azt tudom mondani még keress ilyen blogokat akik ebben a helyzetben vannak/voltak talán úgy könnyebb lesz feldolgozni a gyászt.
Én bár nem igy jártam a nagymamám halt meg 13 éves koromba akihez nagyon kötődtem és annyira összetörtem hogy pszihológushoz küldtek.
A fiam 7,5 éves, a kislányom pedig 4 éves. A férjem szerdán éjjel "miattunk" jött haza Horvátországból, azóta is itthon van. Mindenben segít és jön velem. Folyamatosan figyel rám. A családom (anyukám, testvéreim) is mindig hívnak és kérdezik , miben segíthetnek (másik városban laknak)
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ez történt. Hiszen semmi jele nem volt annak, hogy bármi baj is lenne. Tökéletesen éreztem magam, éreztem a mozgását, nőtt a pocakom... nagyon vártuk. Minden olyan szépen indult és minden rendben ment. Tisztára sokkot kaptam,amikor szerdán közölte a doki, hogy nincs szívhang. Még most sem tudom felfogni és elhinni.
Akkor sűrűn legyél levegőn az mindig jót teszt.
Vegyél egy lufit fujjátok fel kösettek madzagot rá és mikor elbúcsúztatok a férjeddel a babától engedjétek el a lufit.
Beszéljétek meg még nem engeditek el hogy hogy hivták volna milyen lett volna, aztán eresszétek el együtt a lufit. Pici baba gyász!
6 vagyok.
Egy héliumos lufit ha tudtátok már a nemét is olyat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!