Miért? Hogyan tovább?

Saját tapasztalatomat írom meg talán segit. Én is elvetéltem és pluszba megtudtam ,hogy PCOS-m is van. Egy éve nem jön össze a baba nagyon nehéz. Az én L.barátnöm is külföldön van de Facebookon minden nap beszélünk és igy jobb.

Pluszba válalatam munkát ,hogy a gondolataimat el tereljem, és ugy vagyok velle minden okkal történik. Csak az okot mindig késöbb tudjuk meg. Vagy a párkapcsolatba vanak problémák vagy nem volt itt az idö sajnos 1000 meg 1 oka lehet.

Semmi sem segitett, csak a kivzsgalas. Se a lelkizes, se semmi. Mivel a dokik elkuldtek, hogy egy veteles nem veteles, igy felszivtam magam. Letoltottem par disszertaciot, atnezegettem oket, kideritettem a veteles leggyakoribb okait. Kivizsgaltattam ezeket maganlaborban es megmutattam orvosoknak.

2 honap alatt kiderult a veteles par lehetsegea oka. A 3.honapban mar terhes voltam, kezelt terhes. Ezt mar gond nelkul kihordtam. :)

Szia! Nagyon sajnalom, sajnos ismeros az erzes! De ne keseredj el! Nekem az segitett, hogy utanaolvasgattam es rajottem, hogy ez sajnos gyakoribb mint gondolnank. Illetve az, hogy belegondoltam, hogy mennyire jo, hogy igy alakult, rogton az elejen, es nem kesobb derult ki vmi sulyos problema...

Ne gyotord magad! Nagyon fiatal vagy meg, sikerulni fog, nalunk is igy lett 2 honap utan ;)

De dokihoz mindenkepp menj el, nehogy gubanc maradjon odabent.

Én is sorstársad vagyok, 8 hetesen vetéltem el, műteni is kellett.

Első és legfontosabb, hogy menj orvoshoz, mert ha jól értettem, nem voltál vizsgálaton, hogy rendben lezajlott-e a vetélés. Ez nem játék, súlyos szövődmények, következmények lehetnek abból, ha nem tisztul ki teljesen.

A szomorúság és a düh természetes érzelmek, ezen túl kell lenned. Én hagytam, hogy szomorú legyek, sírtam sokat, nem "szégyelltem" ezt, és nem tettem úgy, mintha minden rendben lenne. Így kb 2 hét alatt túl lettem a nehezén. Persze, amikor a szövettanért mentem, és megláttam, ismét összeszorult a szívem.

Utána szerintem két út van:

Az egyik, hogy mindent kivizsgáltatsz, és megpróbálod kideríteni, mi történt. Mivel volt már vetélésed, én elgondolkodnék rajta, ez már nem a véletlen műve szerintem. Erőszakoskodd ki az orvosodnál, hogy amit lehet, tb-re meg tudj csináltatni, hiszen két vetélésed volt már ilyen fiatal korod ellenére.

A másik, hogy elfogadod, ez egy természetes dolog, és legtöbbször semmit nem lehet ellene tenni. A következő terhességednél meg minden rendben lesz. Én ezt választottam, mert nem szeretnék gyógyszereket, és azok mellékhatásaira újabb gyógyszereket. Nekem ez volt az első vetélésem, és vannak is már gyermekeim.

Nagyon nehéz lehet ezt feldolgozni, átélni. Sok kitartást, erőt kívánok neked hozzá!

Szia!

Én is Veled vagyok lélekben, még nincs egy hónapja, hogy az ötödik hétben hirtelen vége szakadt az örömnek. Nagyon nehéz ez, adj magadnak időt!

Tudom milyen, ha a környezetednek nem tudod elmondani!!! Nekem valaki még olyat is mondott, "hogy most már szedd össze magad", meg hallottam, ahogy a páromnak azt mondják, hogy én még nem álltam készen rá. Persze az is fáj, ha csak simán elvárják, hogy újra a régi legyél, de fogadd el magad, hogy idő kell Neked!

Például nekem az nagyon sokat segített, hogy egyik délután gyertyát gyújtottunk neki, és rendesen elsirattuk. Próbáld ki, ha szeretnéd, imádkozz is, vagy csak beszélj hozzá, búcsúzz el tőle, hidd el, jobb lesz utána!

És próbálj meg kimozdulni, de túlzottan azt se erőltesd! Én csak egy-egy hozzám közel állóval tudok beszélgetni, nemrég elmentem egy sörözgetős társasági találkozóba és borzasztó volt, nem tudtam feldobódni, vidám lenni. És borzasztó mindenkin látni, hogy sajnál, de közben nem is tudja, hogy milyen ez.

Ne add fel! Ha úgy érzed, sírnod kell, vagy dühös akarsz lenni, tedd azt, ez kell a továbblépéshez!

Együttérzek :'(