Mi a teendő amennyiben azt érzem, hogy már a pszichológus sem segít sokat?

Nagyon sajnálom kérdező, sajnos mi is keresztül mentünk rajta, én félidős voltam, mikor kiderült, hogy beteg a babánk. :(

Először semmi sem segített, úgy éreztem, hogy ezt nem fogom kibírni és arra gondoltam, hogy soha nem akarok emberek közé menni, legalábbis nem olyan közé, akik tudják a történetem.

Nekem pl pont az segített, hogy kisírtam, kibeszéltem magamból. Írtam neki levelet, és elkezdtem nagyon tudatosan kezelni. Megbeszéltük a férjemmel, hogy mik a pozitívumai a helyzetnek, és mik azok a dolgok, amikért hálásak lehetünk a kisfiunknak.

Eltelt 2 hónap azóta, még mindig napi szinten eszembe jut, de már úgy érzem, tudjuk élni tovább az életünket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fájdalmas, de sikerült elengedni, és más szemszögből nézni a történteket.

Mielőbbi megnyugvást és őszinte örömet kívánok nektek!