Mi a teendő amennyiben azt érzem, hogy már a pszichológus sem segít sokat?

Keresd meg az angyalok szülei fb csoportot, ott egymásnak segítenek szülők.

Részvétem.

Kollégáéknál a 3. ment már el.Nincsenek ki,felfogják,hogy ez az esetek többségében nem megy elsőre,nem séta galopp.Próbálkoznak ezerrel.Az első gyerek is valami 3-4-ik próbálkozásra sikerült.

Másik példa egy másik munkatárs,ahányszor kitalálták első hónap után megvolt.Emberpárja válogatja...

Szia, nagyon sajnálom, hogy Veled is megtörtént...

Nekem sem segített a pszichológus szinte semmit, de valamit jelentett, hogy volt, akinek beszélhettem róla. Az én kisbabám hala született a kiírt időpont előtt egy hónappal, és bár fegyelmezetten viseltem a gyászt, úgy éreztem mindenki elfordult tőlem (kollégák, barátok, rokonok). Legtöbben úgy tettek, mintha semmi nem történt volna, mások meg kerültek mint a leprást. Fél évvel az eset után volt, aki kifejezetten "beszólt" - mint az előző hozzászóló, hogy ne nyavalyogjak, hanem lépjek túl a kislányom halálán.

Na, az ilyen embereket messzire el kell kerülni! A gyászmunka nem egy-két hét, hanem sokszor évek.

Én jártam feldolgozó csoportba is, sorstársak közé. De paradox módon végül az segített az elfogadásban, amikor megszületett a barátnőm kisbabája, aki körülbelül akkor fogant, amikor az én kicsim angyalka lett...Valahogy az volt az agyamba, hogy benne született újra, és ennek valamiért így kellett lennie.

Tudom, butaság, de segített...

En is azt gondoltam, hogy a 4. es 5. valaszolo meg nem volt hasonlo helyzetben.

Nekunk nagyon nehezen sikerult az elsö terhesseg, da sajnos nagyon hamar el is ment. Nem sok mindent tudsz tenni, majd lassan feldolgozod, hagyj magatoknak idöt. Sokan nem ertik, hogy ez a leendö szülök szamara ugyaolyan mely veszteseg, mint egy halaleset, különösen ha mar elörehaöadott terhesseg volt. Sajnos nagyon sok mindenkivel megtörtenik.

Az szoktak mondani, hogy attol meg hogy elvetelt, eleg kicsit az eselye, hogy legközelebb baj legyen. Meg, hogy jobb ha most ment el, mint ha betegen született volna. Tudom sz@r vigasz, de en mindig erre gondoltam utana.

Mennyi idősen vesztetted el a babát?

Én 8 hetesen vetéltem el. Iszonyatosan fájt, és megdöbbentett, hogy megtörténhetett. Sírtam egész nap, és dühöngtem. Erre kb 2 hetet adtam magamnak, és léptem tovább.

Elolvastam, amit lehetett arról, hogy miért történt ez. Próbáltam felfogni, hogy a vetélés az emberi reprodukciós folyamat természetes velejárója.

Persze ez csak korai vetélésnél segíthet. Azt nem is tudom, hogyan lehet feldolgozni, hogy a gyermeked már megszülethetne, és mégis meghal. Iszonyatos lehet!

Viszont a korai vetélésbe nem szabad belegörcsölni szerintem, mert magatoknak ártatok vele. A végső gyógyír majd egy egészséges baba lesz, és ennek valószínűleg semmi akadálya. De amíg ezt nem zárjátok le, nem fog jönni az új élet.

A pszichológus egy idő után csak arra jó, hogy elmélyítse bennetek a veszteség érzését, és a folyamatos felszínen tartása a fájdalmatoknak nem engedi lezárni.

Másik megoldás az, hogy kiderítitek, mi volt az ok.

Én nem tettem meg ezt sem. A következő baba egészséges lesz.

"En is azt gondoltam, hogy a 4. es 5. valaszolo meg nem volt hasonlo helyzetben."

Hálásan köszi, hatos! Nem tudom,a te fogalmaid miért nem hasonló helyzet egy 33 hetes magzat halvaszülése, de hidd el, nem volt piskóta amin átmentem. (Elcseréltem volna egy korai vetélésre, hidd el...)

#5-ös

Kedves Kérdező!

Mindenek előtt, részvétem.

Én nem éltem át saját gyermek elvesztését.

De gyászban (egyéb rokonok, barátok miatt) bőven volt részem.

Ebből a tapasztalatból kiindulva a következőt tudom mondani:

A pszichológusok többet ártanak mint használnak.

Valódi vigaszt csak Isten tud adni.