"Lesz majd masik" es "biztosan igy kellett lennie". Mast vigasztalnak ezek a mondatok veteles utan?
11 hetes terhes voltam, amikor kiderult, hogy mar ket hete nem el a babank. Evek ota terveztuk, vartunk, iden jott el az ido, hogy vallaljuk is es boldogok voltunk, hogy hamar sikerult.
Igen, jozan esszel tudom, hogy valami oka biztosan volt a vetelesnek, talan beteg volt. Tudom, hogy jobb, hogy most tortent, mint kesobb.
Tudom, hogy szerencses vagyok, mert mar van ket gyermekunk es azt is tudom, hogy nehez dolog beteg gyermeket nevelni, kettot meg vegkepp nagyon nehez lenne.
En jozan esszel mindezt ertem.
De amikor elhangzik egy-egy ilyen kozhely, akkor azt erzem, hogy jogom sincs szomorunak lenni. Hiszen masnak ez a baba meg nem is volt baba. Meg nem is elt, igy meg sem halt, nincs mit siratni. O meg csak nekem es a ferjemnek volt fontos. Es amugy is szinte meg orulnom is kellene, mert lehetne sokkal rosszabb...
Tudom, hogy nem bantani akarnak, csak nem erzik, amit en es talan nem is tudnak mast mondani.
En pedig igy inkabb nem mondok semmit, vagy vagy ha kerdezik, akkor azt mondom, hogy jol vagyok. Mert igy mar nem kell ujra meghallgatnom a felresikerult vigasztalast.
Pedig talan jobb lenne valakivel beszelni, eleg lenne az is, ha a ferjemen kivil valaki meg meghallgatna anelkul, hogy az elso mondatomra nem reagal azzal, hogy "nah, majd a kovetkezo sikerul".
Ti is ereztetek igy, vagy tenyleg ilyen konnyunek kellene ennek lennie?
válasza:Elhiszem, hogy nagyon rosszul érzed magad, és ezek a szavak nem segítenek. Ez egy nehéz helyzet, amire nehéz mit mondani. Mindenki akar azért valamivel vigasztalni, és ez jutott az eszükbe. Biztosan nem bántásból mondják, de egyszerűbb elsütni egy ilyen közhelyet, mint belemenni egy mély lelkizős beszélgetésbe. Arról nem is beszélve, hogy nem tudják kitalálni, hogy neked most ez kell, vagy esetleg ártanának vele, ha kérdeznének, beszélgetnének.
Összefoglalva, nem feltétlenül azt mondják, hogy ez ennyire könnyű, hanem egyszerűen nem találnak jobb szavakat.
válasza:
válasza:Szia!
sajnos én is azt érzem, hogy rajtam kívül más nem érzi át ezt a veszteséget...pedig nálam csak petezsák volt...még embrió se volt látható :(
mégis Ő volt a mi kicsikénk.... én is észérvekkel tudom, hogy jobb ez így....mert biztos nem fejlődött rendesen :(
de a szívem szakad meg....
míg nem történt meg velem, addig én se tudtam mit mondani, és tényleg csak közhelyek jutottak eszembe....
ezért is fogadom el, hogy mások se tudnak mást mondani nekem.....
nekem nagy támaszom, az anyós jelölt, akinek volt hasonló esete.... és őt is megviselte.... bár szerintem a felnőtt fia is most hallott róla először :O
ha gondolod, írj, szívesen olvaslak, "meghallgatlak".
válasza:Sziasztok!
Koszonom a valaszokat.
En tudom, hogy nem bantani akarnak, inkabb csak vigasztalni, de valoszinuleg nem ereztek meg igy es talan nem tudjak, hogy kell.
En amugy is az a tipus vagyok, akivel ha valami rossz tortenik, akkor kell egy kis ido, amig tul lepek rajta es jobban esik, ha valki egyutt erez velem es nem csak azt mondogatjak, hogy fel a fejjel.
Eljutok en magamtol is addig, hogy optimista legyek, mar most is sokkal jobban erzem magam, de meg kell gyaszolnom ezt a terhesseget, a jovokepet, nem tudom egybol a dolog "jo oldalat" latni es optimista lenni.
Szerencsere a heten nagyon sok dolgom volt, ez is kicsit segitett.
Tegnap beszeltem Apukammal. A ferjemen kivul o volt az elso, aki azt mondta, hogy nagyon szomoru miattunk es nem erti, hogy ez hogy tortenhetett meg vagy miert. Hallottam a hangjan, hogy neki is faj es jol esett, hogy ezt el is mondta es nem rejtegetni probalta elottem a valodi erzeseit.
válasza:9 hetesen ment el, és ugyan az első hónapban fogant, így nem vártunk rá sokat, de mégis vártuk őt nagyon. Olyan érzés volt akkoriban, mintha elvesztettem volna a jövőképemet. Mert tudom, ez "csak" egy embrió, de...nem...ő volt a leendő egyetemista lányunk/fiunk.:/
Minket nem lehetett vigasztalni. Elmentünk a létező összes vizsgálatra, hogy kiderüljön, volt-e oka a természetes szelekción kívül. Volt. Ha nem derült volna ki, örökké elvetéltem volna.
A következő baba a vetélés utáni 3. hónapban fogant meg (mivel befejezett vetélés volt, így a próbálkozással nem kellett várni, nem műtöttek). Most vagyok 24 hetes.
Hozzáteszem, azóta is kapjuk az osztást mindenkitől egy-egy parás vizsgálati eredmény után, hogy "ezzel a babával minden rendben lesz", "az előző el akart menni" meg hasonló dolgok. Szóval...azt hiszem, ez már így marad, akkor is, ha gyerek lesz:)
válasza:Elképesztő, hogy mennyire érzéketlenek az emberek! És azt gondolják, az ilyen közhelyekkel majd jól megvígasztalnak.
Nekem nem vetélésem volt, hanem halva született a babám (33 hétre), de én még egy nőnemű orvostól (!) is megkaptam, hogy örüljek, mert lehet, hogy beteg lett volna ha megmarad. (Amúgy nem is nőgyógyász volt az illető, hanem fül orr gégész).
Én marha mérges vagyok az ilyen beszólások miatt, a "kedvencem", amikor megkérdezik hogy "első gyerek lett volna?" - mintha nem kellen bánkódnom a második/többedik gyerekem halála miatt. A válasz után meg ráadásul azt is közlik, hogy örüljek inkább,hogy van már egy egészséges gyerekem...Hát köszi! Egy anyának akárhány gyereke is van, súlyos VESZTESÉG egy vetélés/halvaszülés. Akármennyi idő is telik el utána, az ember siratja az elvesztett babáját, mert a gyereke volt, és szerette őt. Még ha nem is hallhatta felsírni.
Ne hallgass ezekre az emberekre. A gyászt nem szabad elfojtani, meg kell élni és JOGOD VAN hozzá, hogy elsirasd a pici embriódat,magzatodat.
Megnyugvást kívánok nektek, és majd egyszer sokkal örömtelibb napokat!
Egy "sorstárs".
válasza: válasza:Nekem áprilisban volt missed ab-om.9.hét körül halt el a terhesség,amit 11,héten vettek észre.Nem,nem vígasztalnak ezek a mondatok!A természet szelektál,és majd a következő baba elfelejteti a bánatot-szöveggel jött nekem mindenki!Aki ezt nem éli át,az el sem tudja képzelni,hogy ez mekkora lelki fádalom.Én azóta újra babát várok.A 18.-ik hétben járok.És rettentő boldog vagyok,ugyanakkor az előző dolog miatt,igen aggódóan élem meg ezt a terhességet!
És a kérdésedre a válasz...még mindig ennél a kategóriánál lyukadok ki...mert mai napig keresem a választ,hogy MIÉRT?????
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!