Hogyan kezeljem, mit szóljak rá vissza amikor a családtagjaim a terhességemmel gúnyolnak?

hát figyelj szerintem melletted kéne állniuk nagy trauma ez mindig, főleg ilyen fiatalon.

nem vagy szégyen , még akkor sem ha véletlenül csúszott be a baba. söt igy még nehezebb.egyébként meg nem hiszem el hogy nem örültek volna egy csöppségnek.

nem tudom mit tudnál nekik mondani hogy megértsék ezt a helyzetet :( bárkivel megtörténhet, az ember nem szidja emiatt a családtagjait.

Szia. Azért mondják, mert tudják, hogy Neked fáj. Az egyetlen amit tehetsz, hogy elkezded mondani nekik, hogy Neked ez már nem fáj. Persze lesz más, amivel beléd rúgnak majd, de nem ez. Ezt játszmának hívják. Ha a neten rákeresel emberi játszmák, játszmák szavakra sok infót találsz. Érdemes is elolvasnod, hiszen emberekkel foglalkozol. Méltósággal viseld és ne add tovább másnak. Attól Neked nem lesz könnyebb, viszont az öregek otthonában sem fognak kedvelni. Nem csak az idősek, de a többiek sem. (Persze nem kell mindenkinek megfelelni, viszont direkt elvadítani magadtól az embereket nem tanácsos.)

A játszmák kezelési módjai:

- kinevetni a másikat (ez ebben az esetben a lelkiállapotod miatt nem fog menni)

- úgy teszel mintha nem hallanád

- úgy teszel mintha nem zavarna

- visszakérdezel és szembesíted őket, hogy direkt olyanba kötnek bele ami Neked fáj. Ezt szintén nem javaslom, ha még tényleg ennyire fáj ez a dolog.

Tanulj, dolgozz és lépj le minél előbb. Nagyon meg lehet tanulni ezt a hozzáállást és nem túl jó. Nekem anyukám szólt bele mindenbe és gyerekkoromban mindennapos több órás üvöltözések voltak. Mikor 19 évesen elmenekültem egy párkapcsolatba és visszamentem hozzá akkor is elkezdett szidni. Egy ideig tűrtem, hiszen addig is azt tettem. Aztán egyszerűen közöltem vele, hogy ha tovább üvölt otthagyom. Nem hitte. Kiléptem az ajtón és mondtam, hogy majd ő telefonáljon. 1 hétig tartott a büszkesége. Ezt eljátszottuk néhányszor. Ma már nincs üvöltés ha oda megyek, max. néhány utasítgatás hogy csináljam az életem, azon meg mosolygok. Mentálisan is megerősödtem. Mindig ott marad a nyoma, de ma már ugyanilyen kolleganő mellett egész nyugodtan elvagyok.

Állj ki magadért, csinálj olyan dolgokat amiért büszke lehetsz magadra, legyen tartásod. Ezek mentenek csak meg a megalázottságtól. Ha megfigyeled a gyengéket alázzák.. de nem attól vagy erős, ha nagy a szád és előbb nyitod ki mint a másik... most ebbe az irányba haladsz, de nem jó irány, hidd el.

Olvass ezekről a dolgokról minél többet és tanulj ilyen irányban is, különben egész életedben szenvedni fogsz attól, hogy mások uralkodnak rajtad.

A tesódnak:"Kár hogy anyánk nem veled vetélt el".

Anyádnak:"Ezt igazán csak egy nő értheti meg hogy mit jelent elvetélni.Sajnálom hogy ilyen érzéketlen vagy,gondolom most szebb életed lenne ha velem is elvetéltél volna".Elsőre ez,de igazából ha elmondod hogy mekkora fájdalom ez neked és hogy mennyire zavar és megkéred őket hogy ne hangoztassák,valószínű változni fog a helyzet valamelyest.