Ki hogyan döntene, ha az én helyzetemben lenne?

Van két csoda szép, okos gyermekem. Az egyik 5 éves, a másik 2.

Nálam 1,5 éve diagnosztizáltak egy súlyos betegséget, amelyet kezelni kezdtek. Egy ideig stagnált, majd elkezdett romlani az állapotom.

Gyógyszert szedek szinte az első perctől illetve kezelésekre is jártam.

Nem ámítom magam, se a családom. Mindenki tisztában van azzal, hogy 50-50% az esélyem.

Az orvosom műtétet javasol, a szövettan szerint nincs akkora nagy baj, mint amit 1,5 éve mondtak. Talán a kezeléseknek és a gyógyszereknek hála.

A lényeg, hogy nincs mese, műteni kell. Én bele is egyeztem, az időpont is megvan.

A férjemmel mindig védekeztünk. Szedtem fogamzásgátlót is, de azzal le kellett állnom, mert ütötte egy másik gyógyszerem hatóanyagát. Természetesen óvszerre váltottunk és ugyan nem vettük észre sosem, hogy kiszakadt volna, ezek szerint mégis volt probléma.

Nem tudom, hogy történt meg, de teherbe estem. A nőgyógyászom szerint a fogamzásgátló és a másik két gyógyszer miatt történt ez meg.

A terhesség (8 hetes) nagyon nem várt (fentebb írtak miatt). A döntés ránk van bízva, de az sem biztos (szerintem), hogy egyáltalán a terhesség végét megérem. Durva ezt mondani, de így érzem.

Nem tudom mit tegyek, a férjem mellettem áll, bárhogy is döntök.

Ha megműtenek, akkor lehet még esélyem pár évig, talán az utána lévő kezelések miatt meg is gyógyulhatok.

Ha nem műtenek meg, akkor senki sem tudja megmondani, hogy mennyi időm van még hátra.

Még bőven benne vagyok az elvetethető időben, bár a nőgyógyászom azt mondta, hogy tekintve a kórelőzmény miatt és a konkrét életveszélyes állapotom miatt 12. hét után is elvégzik majd az abortuszt.

Viszont én odáig nem szeretném húzni ezt a "kérdést" (de szőrnyű így beszélni róla), mert így is darabokra törtem már.

Ha a helyemben lennétek, akkor mit cselekednétek?