Ki hogyan döntene, ha az én helyzetemben lenne?
Van két csoda szép, okos gyermekem. Az egyik 5 éves, a másik 2.
Nálam 1,5 éve diagnosztizáltak egy súlyos betegséget, amelyet kezelni kezdtek. Egy ideig stagnált, majd elkezdett romlani az állapotom.
Gyógyszert szedek szinte az első perctől illetve kezelésekre is jártam.
Nem ámítom magam, se a családom. Mindenki tisztában van azzal, hogy 50-50% az esélyem.
Az orvosom műtétet javasol, a szövettan szerint nincs akkora nagy baj, mint amit 1,5 éve mondtak. Talán a kezeléseknek és a gyógyszereknek hála.
A lényeg, hogy nincs mese, műteni kell. Én bele is egyeztem, az időpont is megvan.
A férjemmel mindig védekeztünk. Szedtem fogamzásgátlót is, de azzal le kellett állnom, mert ütötte egy másik gyógyszerem hatóanyagát. Természetesen óvszerre váltottunk és ugyan nem vettük észre sosem, hogy kiszakadt volna, ezek szerint mégis volt probléma.
Nem tudom, hogy történt meg, de teherbe estem. A nőgyógyászom szerint a fogamzásgátló és a másik két gyógyszer miatt történt ez meg.
A terhesség (8 hetes) nagyon nem várt (fentebb írtak miatt). A döntés ránk van bízva, de az sem biztos (szerintem), hogy egyáltalán a terhesség végét megérem. Durva ezt mondani, de így érzem.
Nem tudom mit tegyek, a férjem mellettem áll, bárhogy is döntök.
Ha megműtenek, akkor lehet még esélyem pár évig, talán az utána lévő kezelések miatt meg is gyógyulhatok.
Ha nem műtenek meg, akkor senki sem tudja megmondani, hogy mennyi időm van még hátra.
Még bőven benne vagyok az elvetethető időben, bár a nőgyógyászom azt mondta, hogy tekintve a kórelőzmény miatt és a konkrét életveszélyes állapotom miatt 12. hét után is elvégzik majd az abortuszt.
Viszont én odáig nem szeretném húzni ezt a "kérdést" (de szőrnyű így beszélni róla), mert így is darabokra törtem már.
Ha a helyemben lennétek, akkor mit cselekednétek?
Nehéz helyzet, de szerintem a meglévő 2 gyereknek anyára, a férjednek meg feleségre van szüksége, nem pedig 3 árva gyerekre.
Durva döntés, de én nem adnám az életem egy 3. gyerekért, mert gondolnom kell a meglévő 2-re!
mivel én hiszek Istenben
úgy gondolnám, hogy nem véletlenül tett rám ekkora terhet, vállalnám.
Én is a két meglévő gyermek érdekét nézném inkább szem előtt. Nyilván megvisel így is, úgy is a dolog, de a két rossz közül inkább az abortusz. Jól írták fentebb, a két gyermekednek anyára van szüksége. Mivel ennyire veszélyes a dolog és kétséges a kimenetele, én nem merném kockáztatni, hogy a 3. gyerek miatt valami baj legyen. A férjed melletted áll, ez nagyon jó! Szükséged lesz a támogatására, hiszen biztos, hogy meg fog viselni a műtét, de az élő gyermekeid most fontosabbak!!!!
Sok erőt és jó egészséget kívánok nektek!!!
Egyszerűen mióta kiderült a terhesség, egyfolytában ezen jár a fejem. Sosem terveztünk két gyereknél többet. Első után se szerettem volna még egyet, de aztán beadtam a derekam. Végül utána derült ki, hogy nagy baj van.
A pro és kontra részben természetesen ott van a két (már meglévő) gyermekem és a férjem is, de a másik oldalon ott van az is, hogy egyszerűen nem tudom, hogy lelkileg (mert testileg így-úgy) hogyan élnem túl ezt az egészet?
Tudom, hogy ő nem akart megfoganni, durva, de mi se szerettük volna, mégis megtörtént. A védőnőm csak csodaként emlegeti, ami lehet, hogy az, de senki nem fogja garantálni azt, hogy egészséges lesz vagy az marad.
Ha megtartanánk, akkor a gyógyszereket így is, úgy is szednem kellene, arról nem "mondhatok le". Ki tudja, hogy milyen kárt okozna benne vagy milyen mértékűt?
Mi lenne, ha esetleg én nem élném túl, de őt kivennék időben belőlem? A férjem elboldogulna anyagilag (itt most nem erről van szó), de hogyan boldogulna el a két nagyobbikkal és egy beteg gyermekkel?
De ha egészséges is lenne? Mi történne, ha én meghalnék és ők itt maradnának négyen? Milyen élete lenne a picinek, aki lényegében semmiről sem tehet, de a két gyermekem és talán a férjem szemében is ő lenne a "rossz"? Milyen élete lenne? Hogyan tudna felnőni, még ha nem is direkt okozta volna ezt a szomorú és a családom számára mérhetetlenül nagy tragédiát?
De ott a másik oldal, hogy mi lenne akkor, ha a két gyermekem pozitívan élnék meg az elvesztésem és a piciben "találnának meg engem"?
Egyszerűen képtelen vagyok tisztán és logikusan dönteni.
Nem leszek túl népszerű, de ilyen helyzetben egyszerűen nincs kérdés. Van 2 gyereked, mindent meg kell tenned annak érdekében, hogy fel tudd nevelni őket. Lemondani a gyógyulás lehetőségéről nem önfeláldozás, hanem hülyeség!
Az én betegségem nem életveszélyes, csak éppen az utolsó terhességem alatt rengeteget romlott. Tisztában vagyok vele, hogy egy következő baba kihordása alatt tovább súlyosbodna, bár még akkor sem halnék bele. Viszont azt gondolom, a gyerekeimnek nem egy egyre betegebb anyára van szüksége, aki többet van kórházban, mint otthon, és már nem tud teljes értékű életet élni, mindezt azért, hogy még egy gyereket a világra hozhasson. Így mindent megteszünk, hogy ne legyen baba, de ha mégis teherbe esnék, 100%, hogy nem tartanám meg.
Nem tartanám meg. Miért? Mert a meglévő gyerekeim és saját magam bizony fontosabbak, mint egy embrió. Számomra legalábbis fontosabbak.
Egyébként megkérdezhetem (akár privátban is megírhatod), hogy milyen betegséged van?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!