Középidős, vagy nagyobb magzat elvesztése után melyik érzés volt benned erősebb?

Kedves Utolsó! Mélyen együtt érzek Veled. Nekem most január elején volt egy éve, hogy elment a Picilányom. Aznap nagyon szenvedtem, de azóta sokkal jobb, nem jut annyit eszembe. Igazából most hogy eltelt egy év valahogy jobb. Sokkal jobb, mintha tényleg kezdeném magam mögött hagyni a történteket úgy hogy kezdem elfogadni azt ami történt.

A jövőtől azonban félek. Valahogy úgy vagyok vele hogy soha nem éreztem magam ennyire távol attól, hogy újra próbálkozzak és ez megrémít. Remélem rendeződik és el tudom fogadni, hogy ha vállalom akkor is nehéz nem veszélytelen terhességnek nézek elébe.

Kívánom, hogy mielőbb sikerüljön túllendülnöd ezen a borzalmasan nehéz időszakon. Tudom hogy nehéz, én is csináltam csinálom, de hidd el tényleg minden nappal könnyebb egy icipicit. Kitartás!