26. héten elvesztettem a kis Angyalkámat. Segítsen valaki. Van aki ugyanebben a helyzetbenvolt?
Sajnos a 26.héten elvesztettük a kisbabánkat....
Márciusban kiderült,hogy kisbabát várok. Nagy volt a Boldogság,együtt "sírtunk" a párommal. Mivel az első Babánk volt,már aznap amikor pozitiv tesztem lett,siettek a dokihoz.(fogadott)
Annyira izgatott voltam,hogy lathatom a kisbabánkat. Az orvos is Gratulalt,hogy szülők leszünk. életem legcsodasabb napja volt. Minden vizsgalatra eljártunk,minden eredményünk tökéletes lett. A 18.héten egy újabb ajándékot kaptunk. Kiderült,hogy Kislányunk lessz. :-)
Nálunk talán Boldogabb embereket nem is lehetett volna találni a földön,minden csodás volt. Pontossan a 26.hét elejéig.....
Elmentünk a dokihoz,aki közölte Velünk,hogy 1héttel kisebb a Babank,és hogy kevesebb a magzatviz,mint kellene de hogy ez nem probléma. Mondta,h menjünk el egy 4D Uh hogy megnyugodjunk. Kaptunk egy telefonszamot,ahol elutasitottak minket. De aznap még találtam egy masik helyet,ahol masnapra kaptunk idopontot. Ez a vizsgalat utan 1hettelvolt,mert a doki mondta h raerunk ő ugyis nyaralni megy. (a sok penzbol amit a kismamak kifizettekneki) Nagyon rossz volt a közerzetem aznap es mar elotteis. Mondtam a paromnak h valami nincs rendben. Masnap 4D..... a hölgy közölte velunk,h nem tud semmit mutatni,mert hattal van a kisbabank. Szivet nem talalta,itt mar kikeszultem. Kimentunk és felhivtuk a dokink es kozolte,h masnap menjunk at a korhazba,ahol ő is rendel SZTK-n.
Másnap a rémálom következett..... közölték velünk az Uh-on,hogy mar nem el a Babank. Párommal csak sírni tudtunk,őt hazaküldték,majd engem egy szobaba kisertek.Közöltek Velem,hogy meg kell szüljem a kisbabankat.
Felhelyeztek a tablettát 11órakor,,onnantol kezdve csak a lelki fajdalomra tudtam gondolni. visszajott a csaladom delutan 17orakor,majd mondtam nekik h nagyon faj és menjenek haza mert nem engedik,hogy ott maradjanak.
Eljött az idő,szörnyű fájdalmaim voltak,megindult a szülés. 19órakor megszületett a Mi kis Angyalkánk. A fájdalom elmúlt,de a lelkem sajgott a szörnyű fájdalomtól. Elaltattak,hogy kitisztitsanak,amikor felkeltem pontosan 20óra volt. Megjelentek mellettem,és feltették a kérdést....látni akarom e?? Rávágtam,hogy igen. Próbáltak lebeszélni,de nem hagytam magam. A leggyönyörűbb kis Angyalka volt az egész Világon. Végig sírtam,és közben a kis arcát simogattam,és a csöpp kisfejét. Annyira csodás volt. :-(
Szörnyű éjszakát sírtam végig,felhivtam a családom,akik mind együtt várták a hívásom.... szörnyű volt,ahogy Velem együtt sírtak.
Szörnyű napok a kórházban,ahol közölték velünk,hogy intezzuk a temetést.. ami még sajnos vár ránk. Tegnap jöhettem haza,azóta folyton sírok,csak rá tudok gondolni,és arra hogy még milyen szörnyűség vár Ránk.
Kérlek segítsetek Nekem...ha valaki volt hasonló helyzetben szívessen beszélgetnék Vele.
Minél hamarabb szeretnénk majd Babát,de nem tudom elfelejteni a kisAngyalkánkat. Attól rettegek,hogy újra kellélnem ezt a szörnyűséget.Nem akarok fájdalmat okozni senkinek mégegyszer,persze tudom nnem én tehetek róla. :-(
A szövettant még nem tudjuk,de úgy gondolom azorvos hibázott,mivel nem vette komolyan a keves magzatviz kijelentest. :-( Ezzel tönkretette egy család Életét..........
Együtt érzek Veletek,nagyon nagyon sajnálom.
Én is vesztette el Kincset,39.héten,az orvos elnézte.
Nem is tudom hogyan éltem túl.. Ezt csak az érti,aki átélte,más nem.
Kedves Kérdező!
Korábban írtam Neked privát üzenetet!
Szörnyű, mennyien vagyunk...
Nekem 2008-ban 8 hetes vetélés. 6 év vágyakozás, várakozás. Elváltam, majd az új páromtól terhes lettem. A 24. héti élvezhettük. Húsvét hétfőn rúgott utoljára, nagyon fájdalmasakat. A lábam vizesede3tt. Szóltam a dokinak, menjek el a védőhöz. Elmentem szerdán, mert akkor már nem éreztem életjelet, talált szívhangot azzal a kis gagyi műszerrel. (Szerintem az enyémet, de mindegy.)
Pénteken még mindig smemi életjel. Kórház, UH. Szonográfus csak hallgat, majd kis idő múlva: "Kényszertartásban van, életjelet nem mutat." Nem fogtam fel, amit mondott. Nem hallottam meg a szavait. Ez nem én lehetek, akivel másodjára megtörténik. A 24. hét. Azt hittem, már minden rendben lesz. Rázzuk meg, csak alszik, hiszen ezt mondták... Ezt mondta a fogadott orvosom, ezért nem rúg. Akkor már hárman ültek az ágyamon, 3 orvos. "Nem alszik, meghalt." Biztos nem halt meg, nem lehet!!!!! Nézzék még, fel fog kelni!"
Nem tudom, hogy vezettem hazáig. Hétfőn mentem be a kh-ba. Szerdán laminária, 1 ujjnyira tág, várjunk reggelig. Csütörtök reggel feküdjek fel a szülőágyra. Norcolut. 4 tasak csöpögött le, fájások voltak, de én csak 1 ujjnyira tágultam. 4-szer tágítottak kézzel, azt hittem, megőrülök, annyira fájt. Megint gyűltek körém az orvosok, mert a fogadott már annyira meg volt ijedve, hjogy ne sikerül semmi, amire ilyenkor már régen megszülnek a nők. Este 9kor, amikor már "másállapotban" voltam a fájdalomtól, amit műveltek bennem kézzel, jött az anesztes dnő, hogy császár. Maga volt a megváltás. Nagy kockázata volt, hiszen 1 hete halott volt a baba. Ekkor még nem tudtam a nemét, csak megérzésem volt. Ilyen zöld, átlátszó kis köpenyben tettek át az ágyra, mellem, mindenem kint belőle, szörnyű kiszolgáltatott helyzet.
A megfigyelőben ébredtem, felvágott hasal, nagyon fájt a méhem. A szívem meg összetört, mert megtudtam, hogy kislány volt. Lilien. Másnap megjött a tejem is, talán akkor fogtam fel, hogy már nincs velem a kislányom.
Csak a szép emlék maradt, hogy ennyi év miután milyen boldogságot hozott ez a terhesség, aztán pedig mekkora fájdalmat. :(
Boncolás, szövettan: egészséges magzat. Halál oka: fertőzött magzatvíz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!