26. héten elvesztettem a kis Angyalkámat. Segítsen valaki. Van aki ugyanebben a helyzetbenvolt?
Sajnos a 26.héten elvesztettük a kisbabánkat....
Márciusban kiderült,hogy kisbabát várok. Nagy volt a Boldogság,együtt "sírtunk" a párommal. Mivel az első Babánk volt,már aznap amikor pozitiv tesztem lett,siettek a dokihoz.(fogadott)
Annyira izgatott voltam,hogy lathatom a kisbabánkat. Az orvos is Gratulalt,hogy szülők leszünk. életem legcsodasabb napja volt. Minden vizsgalatra eljártunk,minden eredményünk tökéletes lett. A 18.héten egy újabb ajándékot kaptunk. Kiderült,hogy Kislányunk lessz. :-)
Nálunk talán Boldogabb embereket nem is lehetett volna találni a földön,minden csodás volt. Pontossan a 26.hét elejéig.....
Elmentünk a dokihoz,aki közölte Velünk,hogy 1héttel kisebb a Babank,és hogy kevesebb a magzatviz,mint kellene de hogy ez nem probléma. Mondta,h menjünk el egy 4D Uh hogy megnyugodjunk. Kaptunk egy telefonszamot,ahol elutasitottak minket. De aznap még találtam egy masik helyet,ahol masnapra kaptunk idopontot. Ez a vizsgalat utan 1hettelvolt,mert a doki mondta h raerunk ő ugyis nyaralni megy. (a sok penzbol amit a kismamak kifizettekneki) Nagyon rossz volt a közerzetem aznap es mar elotteis. Mondtam a paromnak h valami nincs rendben. Masnap 4D..... a hölgy közölte velunk,h nem tud semmit mutatni,mert hattal van a kisbabank. Szivet nem talalta,itt mar kikeszultem. Kimentunk és felhivtuk a dokink es kozolte,h masnap menjunk at a korhazba,ahol ő is rendel SZTK-n.
Másnap a rémálom következett..... közölték velünk az Uh-on,hogy mar nem el a Babank. Párommal csak sírni tudtunk,őt hazaküldték,majd engem egy szobaba kisertek.Közöltek Velem,hogy meg kell szüljem a kisbabankat.
Felhelyeztek a tablettát 11órakor,,onnantol kezdve csak a lelki fajdalomra tudtam gondolni. visszajott a csaladom delutan 17orakor,majd mondtam nekik h nagyon faj és menjenek haza mert nem engedik,hogy ott maradjanak.
Eljött az idő,szörnyű fájdalmaim voltak,megindult a szülés. 19órakor megszületett a Mi kis Angyalkánk. A fájdalom elmúlt,de a lelkem sajgott a szörnyű fájdalomtól. Elaltattak,hogy kitisztitsanak,amikor felkeltem pontosan 20óra volt. Megjelentek mellettem,és feltették a kérdést....látni akarom e?? Rávágtam,hogy igen. Próbáltak lebeszélni,de nem hagytam magam. A leggyönyörűbb kis Angyalka volt az egész Világon. Végig sírtam,és közben a kis arcát simogattam,és a csöpp kisfejét. Annyira csodás volt. :-(
Szörnyű éjszakát sírtam végig,felhivtam a családom,akik mind együtt várták a hívásom.... szörnyű volt,ahogy Velem együtt sírtak.
Szörnyű napok a kórházban,ahol közölték velünk,hogy intezzuk a temetést.. ami még sajnos vár ránk. Tegnap jöhettem haza,azóta folyton sírok,csak rá tudok gondolni,és arra hogy még milyen szörnyűség vár Ránk.
Kérlek segítsetek Nekem...ha valaki volt hasonló helyzetben szívessen beszélgetnék Vele.
Minél hamarabb szeretnénk majd Babát,de nem tudom elfelejteni a kisAngyalkánkat. Attól rettegek,hogy újra kellélnem ezt a szörnyűséget.Nem akarok fájdalmat okozni senkinek mégegyszer,persze tudom nnem én tehetek róla. :-(
A szövettant még nem tudjuk,de úgy gondolom azorvos hibázott,mivel nem vette komolyan a keves magzatviz kijelentest. :-( Ezzel tönkretette egy család Életét..........
Kedves Utolsó! (kár,hogy csak így szólíthatlak meg... :-( )
Nagyon megérintett amit írtál,és most nem is tudom mit lenne jó és méltó írnom. Sajnálom,hogy Neked is túl kellett esned ezen a dolgon. Nincs vigasz,csakis az Élet adta lehetőségek amivel élni tudunk. Az,ha támaszkodhatunk valakire,aki/akik segítenek Nekünk. Segíteni ezt a szörnyű időszakot átélni,megélni. Annak,hogy nem nézted meg a Babád,annak is megvan az oka. nem voltál akkor felkészülve arra,hogy megtedd és nem tudtad,hogy mi vár Rád. Ezért ne okold Magad,hisz a szívedben úgyis ott van és tudja,hogy akkor mit miért tettél. Tudta,hogy félsz és ezért Soha nem fog okolni téged.
Engem is megpróbáltak lebeszélni,hogy ne tegyem....de Soha nem fogom megbánni,hogy megtettem. Így idővel könnyebb lesz. Ha kimegyek hozzá a temetőbe fel tudom idézni,milyen is volt valójában és úgy gondolom,hogy ez nagy segítség lesz számomra.
Az érzések kavarognak bennem....néha üvölteni tudnék a fájdalomtól,sírni csak egész nap,viszont amikor egy kicsit próbálok nem gondolni Rá,akkor viszont bűntudatom van,hogy biztos azt hiszi nem szerettem igazán. :-( De remélem,amit Te is írtál.....a lelke majd visszatér hozzám,és ha félünk Ő segíteni fog. Segít majd döntést hozni,megerösít Minket egy egész életre.
Nagyon örülök annak, és jól esik hogy vannak még ilyen tiszta szívű emberek,mint Te is. Tudom,hogy nekünk is jár a Boldogság. Lehet,hogy szenvednünk kell Érte,de később viszont a dupláját kapjuk. Én kívánok Neked és Családodnak Minden jót, kitartást,reményt és erőt. És annyi erőt,hogy Sose add fel. Harcolnunk kell....magunkkal és az érzelmeinkkel. de tudom,hogy sikerülni fog.
Arra kérlek,ha jó hírrel szolgálsz oszd meg velem... De csakis akkor,amikor már a karodban lesz a Boldogságod. Így megnyugszom majd,hogy egy tiszta szív megkapta az Élettől a Csodát és a Boldogságot. Minden jót!
Sajnos lehet hibáztatni az orvosokat! 26-dik héten már életképes babák születnek. Szóval ha kevés a víz, fenáll a gond veszélye akkor kórház és inkább szülesszék meg amíg él a baba a pocakban. És talán az ilyen esetekben könnyebbség, ha valaki elismeri , hogy hibázott. Pláne, hogy már voltak jelek előre.
Az utolsót is borzasztóan sajnálom, és nála is hiszem, hogy az orvos hibázhatott abból kiindulva, hogy nálam is lepénygond volt de óriási szerencse, valamiért beindult a szülés idő előtt. Gyerekorvos ott azt mondta, 1 napon belül meghalt volna a méhbe, annyira rossz állapotban született. És ez is észrevehető kell legyen az ultrahangon.
Nagyon sajnálom ami veletek történt és nagyon gyors megnyugvást kívánok! De addig is gyászolni és sírni, ez kell. Nem tudom min mehettek keresztül, csak sejteni merem. Nálam 12. héten belül történt a tragédiám amibe majdnem én is belehaltam, de nekem más volt emiatt átélnem, mert itthon várt a kisfiam. Gyászoltam a picim, akit borzasztóan vártunk, de hálát is kellett adnom a JóIstennek, hogy a fiam nem veszítette el engem. De sírtam én is sokat, rengeteget!
Drága Kérdező! Először is engedd meg, hogy őszinte részvétet nyilvánítsak (és mindenkinek, aki átélt ilyet), borzasztó, hogy mennyi hasonló tragédia történik az emberekkel.:( Én is vesztettem már el babát a 10. héten, abba is majd' belehaltam, bele sem merek gondolni, milyen az, amikor már meg kell szülni.. Talán némi vigasz, hogy az ismerőseim közül, akiknek ezt át kellett élni, az első rettenetes hetek után szépen lassan magukra találtak, és hónapokkal később újra értelmet nyert az életük, kivétel nélkül (azóta boldog édesanyák). Még túl friss az élményed, még csak a fájdalom van. Ami ugyan sosem múlik el, de idővel enyhülni fog, mert tompítja majd az, amit akkor már képes leszel befogadni, amire most még nem állsz készen. Természetes, hogy keresed a felelőst, mert úgy hisszük, ha a miértekre választ kapunk, könnyebb lesz a lelkünknek, de nem... Egyszerű emberi reakció, a gyászfolyamat egyik szakasza: tagadás, a düh-felelős keresése, alkudozás, depresszió, végül belenyugvás. Lehet, hogy az orvos hibázott (vmit nem vett észre), de lehet, hogy olyan történt, amin senki nem tudott volna változtatni (fertőzés, oxigén-elzáródást, stb), és az is lehet, hogy sosem fog kiderülni. Épp ezért az a fontos, hogy most arra koncentrálj, hogy megéld a gyászt, mert ez elengedhetetlen a "gyógyuláshoz". Ha úgy könnyebb, beszélj/írj róla, ha úgy jobb, hogy hallgatsz, akkor tégy úgy. Ha úgy érzed sírj, üvölts, támaszkodj a családodra - ők is Veled gyászolnak. Együtt könnyebb átvészelni ezt az időszakot. És eljön a nap, amikor már lesz miért felkelni, új célokat kitűzni.
Sok erőt kívánok Neked, és ha egyszer Te is örömhírrel szolgálhatsz majd, kérlek, ugyanúgy oszd meg velünk. :)
Őszinte részvétem! Végigsírtam az egészet, eszembe jutott a mi történetünk. :( 2012 július 19-én csütörtökön(13 hetesen) közölte az orvos az uh-n a szomorú hírt. Nálunk genetikai rendellenességet diagnosztizáltak (nem fejlődött ki a koponyacsontja), élettel összeegyeztethetetlen. Azt sem tudtam mi történik, fel sem fogtam. Behívták a férjemet a vizsgálóba és együtt sírtunk. Mivel aznap nem volt genetikus ezért következő hétfőn kellett bemennem a kórházba. Egész hétvégén szinte fogtuk egymás kezét és sírtunk. Elmentünk az egyik kedvenc kirándulóhelyünkre és egész úton arra gondoltam, hogy most jó lenne együtt (így hárman) "elmenni". A szívem szakadt meg akkor.
Hétfőn bementünk a kórházba (kivettünk egy VIP szobát)3 napot töltöttünk benn, férjem végig mellettem volt. A földön feküdt egy matracon. Kedden megszültem az én angyalomat és felküldtem az égbe. :(
2012. 12. 03-án leküldte a kistestvérét. :) (akkor tudtam meg, hogy babát várok). 2013. 08. 19-én pedig világra is jött. :)
Ha tudok segíteni keress nyugodtan.
Jó estét Kívánok!
Elösször is szeretném megköszönni Minenkinek a bíztató szavakat. Engedjétek meg,hogy pár mondatot írjak Minden Kedves válaszolónak.....
24# válaszoló
Köszönöm szépen kedves,biztató soraidat.
Tudom,hogy lehet hibáztatni az orvost,de sajnos a mai világban ez nem túl elfogadott. Támadják az embert,ha esetleg véleményt nyilvánít. Gondolom az ilyen hozzászolók,kommentelők Sosem éltek még át ilyet. Még nem tudom az eredményt,de nem bízom abban,hogy bármit megtudunk belőle.....sajnos egyre sűrűbben előfordul,hogy inkább Nem mondanak semmit az orvosok....
Aki az Én fogadott orvosom volt,mégcsak fel sem hívott Minket,hogy részvétet nyílvánítson. Nem szeretem,és gondolom senki sem,de ilyenkor úgy gondolom,hogy ez lenne minimum. Akihez Ő átküldött Doktor Úr, egy teljesen jó szívűtüneményes ember aki foglalkozik a betegeivel,pedig Ő csak SZTK-n rendel. Nem várja és nem várta el,hogy a zsebébe dugjunk bármit is. Mégis míg ott voltam,volt hogy este 20órakor látogatott meg,hogy hogy vagyok. (Ő is elvesztette az első gyermekét) Talán jobbn a szívén viselte az ember sorsát.... Úgy is döntöttünk,hogy át fogunk menni hozzá. Tiszta szívű ember,Nála biztonságabn fogom magam tudni...
Már nem keresem az okokat,felelősöket,mert tudom csak Magamat teszem Vele tönkre. Tisztelettel és Becsülettel Gyászolom az Én KisAngyalkámat,csak azt sajnálom,hogy Ő ár Soha nem lehet Velünk. A szívemben Öröké Élni fog,és Soha de Soha nem fogm elfelejteni. Ő volt az első Csodánk és úgy is gondolom,hogy mindig Ő marad az. Reméem majd nagyon vigyáz a kistestvérére és fogni fogja az Ő és az Én kezemet is,hogy Soha ne féljünk.
Nagyon Sajnálom,hogy Veled is megtörtént ez a sajnálatos dolog,el sem hisem,hogy van ennél fájdalmasabb. Könnyebbség,hogy otthon várt a kisfiad,de a szíved és a lelked majd szétszakadt a fájdalomtól gondolom..... Biztos,hogy azóta is veletek van és vigyáz Rád és a Családodra is. És biztos vagyok benne,hogy nagyon büszke Rád. Azóta is Csodál Téged,hogy megküzdöttél ezzel a szörnyű fájdalommal. Kívánom,hogy nagyon Boldog légy a Családoddal. NAgyon szépen köszönöm Neked a biztató szavakat,ezekért Soha ne tud hálás lenni igazán az ember.
Anita0617
El sem tudom képzelni,hogy milyen fájdalmat éltél át. A várandósság ebben a szakaszában elvesztett kisbaba még nagyobb fájdalmat hagyhat egy Anya szívében. Keresni a miértet és elfogadni a történteket szörnyű lehet. El sem tudom képzelni,hogy mekkora fájdalom amit átéltél. Így ismeretlenül is Tisztellek Érte és becsüllek,hogy tudsz Róla írni,beszélni. Remélem,hogy azóta "minden redben". Kívánom neked is,hogy sikerüljön egészségesen felépülni és a jövőre koncentrálni. Nagyon Sok Bodogságot és Kitartást Kívánok.
25#válaszoló
Köszönöm szépen a részvét nyílvánítást. Sajnálom,hogy ilyen sok emberrel mgtörténi ez a szörnyűség. Én nagyon sajnálom,hogy az emberek nem mernek erről beszélni. Sokkal könnyebb lenne Nekik és Nekünk is a gyász feldolgozása. Mióta megtörtént velem ez a szörnyűség,azóta volt olyan ismerős aki elmondta,hogy Vele is mgtörtént ez. És sajnálatos módon annál a magán orvosnál akihez Én jártam. Ha elmondta volna előbb lehet meggondolom,hogy kockáztatom e a kisBabánk életét. Tudom,már túl késő. Gondolom Ő sem akart megijeszteni. Hála Istennek azóta Ő is Boldog Anyuka,persze orvost váltott.....
Én is hasonló jókat kívánok Neked,mint amit Te kívántál.
Remélem jövő ilyenkor írhatok ugyaide,de akkor már úgy,hogy a KisBabánk itt lessz a karomban. További Boldogságot Kívánok, és sok Csodát az Életben.
lányvagyok2013
Nagyon megéríntett amit írtál. :-( Sajnálom nagyon......erre sajnos nagyon nyugtatót és "jót" írni nem tud az ember. Örülök neki,hogy néhányan írnak ide. Segítik az embert,segítik,hogy abban a pillanatban máshol járjon az eszünk. Én sajnos úgy vagyok Vele,hogy minden pillanatban Rá gondolok. Bután fogalmaztam,mert nem sajnos.... és nem bánom. Csak azt,hogy így kell. :-( Amikor viszont próbálom elterlni a gondolataimat,akkor bűntudatom van. Úgy félek,hogy amikor sikerül valakinek mosolyt csalni az arcomra akkor úgy érzi,hogy elfelejtettem. :-( Ma a páromnak sikerült mosolyt csalni az arcomra,és megkérdeztem Tőle. - Szerited a KisAngyalkánk nem mérges Rám,hogy mosolygok?! De Ő aranyosan azt mondta Nekem: - Ő azt szeretné,hogy Boldogok legyünk és mosolyogjunk. Hisz Ő akkor Boldog ha Mi is azok vagyunk. Nagyon erős,figyelmes ember. Segít túl élni a mindennapokat.
Remélem,hogy sikerül Neked is túlélni és átélni a mindennapokat. Nagyon nehéz. Nem tudom mennyire nygtató,hogy tudod mi is történt valójában. Én is utánna olvastam,hogy ezen lehetett volna segíteni. :-( Sajnos későn. Azóta sok kérdést írtam fel a Doktor Úrnak (aki elünk volt é segített) ami foglalkoztat és elkezdtem írni egy füzetet,amibe leírom a fájdalmam. Ha kiírom magamból, úgy érzem könnyebb átélnem a mindennapokat. Sok kitartást Kívánok Neked. Csodás és könnyű napokat. Köszönöm az oldal ajánlását. Én is Rá találtam a neten,de már előtte letöröltem magam. Nem akartam,hogy ott is nehezebbé tegyék a mindennapjaimat. Jobb elbújni a világ elől. Most így érzem. Szép estét kívánok,és minden jót. Így ismeretlenül is Szeretettel ölellek...
29#válaszoló
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget és hogy ilyen közvetlen vagy. Jó kibeszélni az embernek Magából a fájdalmat és az érzéseket. Sajnálom,ami Veled történt és Gratulálok a Csodához. Biztos,hogy Ő is segített nektek. Óvta,védte a kistesóját,Rád/Rátok pedig vigyázott.
Nagyon sok Boldogságot,örömet kívánok. Köszönöm mégegyszer a biztató szavakat,és a segítséget. további szép estét kívánok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!