Nem bírom elengedni a 10. héten elvesztett babámat
(missed ab). Mit tegyek?
Figyelt kérdés
2 hete halva volt, pár napja vettük észre, kürettel fejezték be. A fizikai traumáról ne is beszéljünk. De az, amit most érzek.. Folyamatosan sírok, és mindenhol éezem a meghalt babám jelenlétét. Eddig is mindig éreztem, hiszen itt volt velem, bennem. Csak az a baj, hogy most is érzem a kis lelkét, de tudom, hogy ő már nincs itt. Nem bírom, nem akarom elengedni. ( tegnap műtöttek)
Még friss nagyon. Gyászold meg, beszéld ki magadból. Keress magadnak valami elfoglaltságot ami eltereli a figyelmed. Ha a későbbiekben sem fog menni, akkor pszichológustól kérj segítséget.
2014. máj. 10. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
2/20 anonim válasza:
Ez a gyász maga, amit érzel. Ne fojtsd el, sirasd meg a kicsit és engedj magadnak időt arra, hogy felépülj tetsileg és lelkileg is. Csak utána vállalj újra gyereket, ha akarsz. És soha ne akard kétszer ugyanazt a nevet adni a kicsinek. Babona, de van némi alapja. Aki/ami meghalt, azt el kell temetni - magunkban is.
Jobbulást és sok erőt!
2014. máj. 10. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
3/20 anonim válasza:
Uramisten, rettenetes lehet most Neked! Őszinte részvétem! A párod segít Neked? Tudod, túl kell majd lépned ezen az óriási veszteségen ahhoz, hogy valóra váljon az álmotok, és megérkezzen közétek a Ti kisbabátok. Most méltón gyászold el, ne akard elnyomni magadban az érzéseidet! Ha kell, kérj segítséget pszichológustól, hogy könnyebben menjen! Ne szégyelld! Kitartást és erőt kívánok!
2014. máj. 10. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
4/20 anonim válasza:
Részvétem :(
Óó, hát ez még nagyon friss dolog. Nekem durván másfél hónapig volt ez a mély, üresség érzés. Semmi sem érdekelt, csak sírtam. Egy hónap múlva újra terhes lettem a lányommal. Hagyd, hogy a gyász folyamatán végigmenj.. nem tudsz mit tenni :(
2014. máj. 10. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
5/20 anonim válasza:
Nagyon gyakori az első 3 hónapban. Hasonlattal élve, ez olyan, mint a gyümölcsfáknál a korai gyümölcshullás. Ezeknek a történéseknek indig van egy biológiai oka, amiről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni. Mindegyikünk hordoz magában hibás, sérült géneket, amikor ezek találkoznak az embrióban ill. magzatban, akkor nem biztos, hogy a genetikailag sérült funkciót ellensúlyozza a másik ivarsejt által hozott gén. Lehet, hogy az is sérült és hibás. A természet így tudja kiküszöbölni a biológiai tökéletlenségeket, amelyek már akár az ivarsejt képződéskor keletkeztek. Gondolj arra, hogy ez még mindig jobb, mint világra hozni egy sérült gyereket.
2014. máj. 10. 21:43
Hasznos számodra ez a válasz?
6/20 anonim válasza:
Én is tudom milyen az az iszonyatos üresség érzés. Mi több mint egy évig vártunk rá, és 9 hetesen elment. Utána megint több mint egy év+orvosi segítség kellett ahhoz, hogy újra teherbe essek. Én még akkor sem voltam túl rajta, nem tudtam őt elfelejteni, és nem is hiszem, hogy kellene. Egy barátnőm mondta akkor, hogy nekünk már van egy pici angyalkánk, aki odafentről vigyáz ránk. Én így szoktam rá gondolni, mint egy pici angyalkára. Nem tudok és nem is akarok rá úgy gondolni, mintha ő nem lenne. Van, csak nem a fizikai valójában.
Neked még nagyon friss ami történt, teljesen természetes, hogy így érzed magad. Nagyon sajnálom. :(
2014. máj. 10. 22:04
Hasznos számodra ez a válasz?
7/20 anonim válasza:
Átérzem. Férjemmel kétszer átéltük ezt a traumát. Sokat segített az, hogy utána nagyon egymásra koncentráltunk, közös programokat szerveztünk, vigasztalt, amikor sírtam. Bár tudtam hogy neki is nehéz volt. Bíztatni tudlak! Ma már 19 hetes magzat anyukája vagyok. Kiderült a várandóság es azóta táppénzen vagyok, es nagyon kímélő üzemmódban vagyok itthon. Férjem sokat segít.
2014. máj. 11. 01:39
Hasznos számodra ez a válasz?
8/20 anonim válasza:
Nagyon sajnálom és öszinte részvétem!
Tudom nagyon nehéz...én most vagyok kismama 4. alkalommal (de gyermekem még nincs). Még nagyon az elején járok éppen csak elmaradt a havim. Szinte rettegek!!!!
Én már háromszor túlmentem ezen amint most te. Sírj ha sírnod kell és ne fordulj magadba. Még egy jó ideig szenvedni fogsz emiatt,de mindig csak elöre és pozitívan. Ne amiatt szomorkodj amid nincs,hanem örülj annak amid van, pl szeretö férj/barát. Tudom lehet hülyén hangzik de probáld meg az élet szebbik oldalát felfedezni.Nekem is idöbe tellett...Nem azt mondom h elfelejtettem a sok fájdalamat,mert a kis babáimat akik angyalkák lettek soha nem felejtem el. Vhogy meg kell tanulnod együtt élni ezzel...nehéz lesz,de sikerülni fog!!!
Fel a fejjel!!! :)
2014. máj. 11. 11:51
Hasznos számodra ez a válasz?
9/20 anonim válasza:
3-as vagyok. Őszinte részvétem még egyszer a Kérdezőnek, és azoknak a hozzászólóknak, akik vesztették már el babájukat. Nagyon erős nők vagytok, le a kalappal előttetek! Én rettegek attól, hogy egyszer velem is megtörténik. Most készülünk mi is a babára, és úgy érzem, nem bírnám megemészteni, ha egy ilyen tragédia történne velünk. Úgyhogy Kedves Kérdező! Látod, milyen bátor nők vannak? Meríts erőt a Sorstársaid soraiból! Kitartás!
2014. máj. 11. 12:46
Hasznos számodra ez a válasz?
10/20 A kérdező kommentje:
Köszönöm mindenkinek a bátorító szavakat! Részvétem minden kedves válaszolónak is.
Sajnos nagyon nehéz, első gyermek lett volna, az egész család egy csodaként fogta fel, a nagyim is várta, az ő első dédunokáját. :( nem bírok aludni, ha lehunyom a szemem, folyton a történteket látom. Hiányzik a babám lelke, eddig éreztem, hogy itt van velem, minden este pocaksimogatással aludtam el, most viszont már nem érzem őt, nincs itt velem. . .
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: