Mit mondjak a kollegáimnak?

Sajnálom ami történt.

Én a helyedben semmit nem mondanék. Hadd kombináljanak.

Amikor misedd abra kellett mennem, akkor csak a közevetlen főnökömnek mondtam el, hogy miért. Gondoltam megérdemli, hogy tudja, hogy a közvetlen munkása miért kér pár nap szabadnapot hirtelen. Nem kellett volna elmondanom, mert azt hittem, hogy feléri ésszel, hogy ne kürtölje szét, de amikor visszamentem már az egész részleg tudta. Volt aki bombázott kérdésekkel, volt, aki csak lesajnálóan bámult. Azóta persze időről időre megkérdezik páran, h jajjj, hát még nem sikerült újra teherbe esned??? És hiába mondom, hogy nem akarok részletesen beszámolni, hogy éppen hol tartunk. Így is elég fájdalmas ez az egész...

Szóval szerintem találj ki valami mást. Migrénes fejfásással kellett bemenned vagy ilyesmi.

Sziasztok! nekem 01.29-én volt missed ab műtétem, a 8 hetes uh derült ki, hogy nem él a babánk. A munkahelyemen a három legjobb kolléganőm - akikkel mindenhová együtt megyünk, és mindent együtt csinálunk - ők tudták, hogy babát várok, nameg a főnököm, aki egy csodálatos ember. Amikor 23-án kiderült, hogy baj van a babámmal akkor a csajoknak küldtem egy SMS-t, hogy nem megyek be, baj van. Mivel aznap csak sztorizni akartam bemenni (meg egy határidős ügyet rendbe tenni), nem hiányolt csak a kis főnök - egy igazi kiállhatatlan p.i.cs.a-. A főnökömet este 6-7 környékén hívtam fel bőgve, hogy hétfőn és kedden sem tudok bemenni, viszont szombaton bemegyek - a határidőset megcsinálni- , Ő már nem is kérdezett semmit, csak annyit mondott, hogy nagyon sajnálja, és ha valamire szükségem van akkor hívjam nyugodtan. Szombaton bementem este akkor már nem volt bent senki csak a főnököm aki ügyeletes volt, amikor meglátta, hogy bent vagyok első dolga volt, hogy hozott nekem egy csésze kv-t, bejött hozzám az irodába és csak annyit kérdezett akarok e róla beszélni.

Elég jól ismert, tudta nekem ennél többet nem is kell mondania, pillanatnyi gindolgozás után, elmondtam, hogy mi volt az uh-n és, hogy várhatóan szerdán műtenek, jól eset egy úgymond idegennek kibeszélni magamból a gondokat mással is megbeszélni, nem csak a párommal, ( a családban nem tudja senki még anyukám sem, mert nem akartam telefonon keresztül közölni sem azt, hogy babát várok, sem azt, hogy elvesztettem,a boldog tudatlanság - ritkán tudjuk meglátogatni, karácsonykor még korainak tartottuk elmondani neki, hogy unokája lesz -talán a tudatalatti miatt is)

A főnököm, nagyon megértő volt. Pont egy olyan ember aki elég diplomatikus ahhoz, hogy tudja ki ellőt és mit mondhat. Nagy szerencsénk volt vele, de sajna munkahelyet vált, így a kisfőnök veszi át a helyét,aki olyannyira besértődött azon, hogy nem tudta meg, hogy nekem a tervezett szabimon kívül miért kellet oly hirtelen a hétfő és kedd is szabinak, hogy közölte, " nem hiszem hogy mi ketten együtt fogunk tudni dolgozni" tehát egy esélyem van , hogy ne fenyítsenek agyónra mégpedig az, hogy ismét babás leszek ( már alig várom, hogy megjöjjön és utána ismét próbálkozunk, nem várjuk meg a 3 hónapot, nem a bentiek miatt henem miattunk!!!) Nagyon szurkolok mindenkinek, hogy ne keljen még egyszer átélnünk, és mindenkinek mihamarabbi babavárást, sok sok egészséges babócát kívánok!!!

- bocsi kicsit hosszú lett-