Ezek a tünetek normálisak? Tegnap előtt sürgősségi kaparásom volt, mert majdnem elvéreztem? Több kérdésem is van.

Kicsit hosszú, bocsánat. Tulajdonképpen az eset januárban kezdődött. Elmentem 8+3 naposan január 17-én magán uh-ra, hogy megnézzem, hogy egyáltalán terhes vagyok e, van e embrió, szívhang, stb. Angliában élek, itt nincs uh csak 12 hetesen először. Volt már vetélésem májusban 11+6 naposan vetéltem el egy üres petezsákot 5 hetes barnázást megelőzően, akkor se csináltak semmit. Így úgy gondoltam, hogy ellenőrzöm, mert amin keresztül mentem előzőleg, azt nem kívánom senkinek, nem hogy magamnak mégegyszer. Sajnos sejtésem beigazolódott. Nem találtak szívhangot, sőt, azt is bejött, hogy ikrek, ahogy megéreztem. Egyik 7, másik 6 hetesnek felelt meg. Ez egy pénteki nap volt, nem voltam képes még korházba menni, féltem a kaparástól. Hétfőn felhívtam a korházat, péntekre kértem időpontot, mert pont 4 nap szabim volt péntekkel, így ha befektetnek kaparásra, lesz időm pihenni. Pénteken már kisebbek voltak a babák. Felajánlották, hogy gyógyszer segítségével is elvetélhetek, ha akarok. Szájon át, vagy hüvelyen keresztül kell bevenni. Hüvelyen keresztül gyorsabb, azt választottam. Hazamentem és megtettem, amit kell. 2 óra múlva kezdődött el a vetélés körülbelül. Ez január 24-én volt. Azt hittem, minden kijött, de sajnos nem tudtam csekkolni pont a babákat, hogy kijöttek e, mert egy nagyobb adag a wc-be ment és már lefolyt. 2 hét múlvára rendeltek vissza uh-ra. Egy délután alatt lezajlott a vetélés-azt hittem. Másnaptól kezdve lájtosan véreztem, de minden nap olyan volt, mint az utolsó nap. Nagyon gyenge, és sötét barna. Egy nappal az uh előtt újra elkezdtem lájtosan vérezni, de friss vért. Azt hittem, új ciklus, habár 2 héttel a vetélés után? Február 10.én reggel 6 órakor egy tenyérnyi darab jött ki belőlem, így elmondtam mindent a korházban az uh-on. Megállapították, hogy az egyik ebrió, ami már majdnem teljesen felszívódott, bennmaradt. Most már műtétet ajánlanak. Szerdára-mára-kaptam időpontot. Nem igazán javasolják, de ha nagyon akarok, menjek dolgozni. Hazajöttünk, párom elment dolgozni. Délután elkezdtem vérezni. (Ömlött belőlem a vér szó szerint) Párom hazajött, bementünk korházba, ahol megállapították, hogy azonnal műteni kell. Rengeteg vér folyt ki belőlem, már rosszul voltam, minimum egy fél tucat orvos ugrált körülöttem...borzasztó éjszaka volt, tényleg azt hittem, hogy elvérzek. Ahogy a műtét lezajlott, azonnal normális eredményeket produkáltam. Percről percre jobban voltam. Vérzés elállt. Benntartottak estére és másnap este engedtek haza. Egész nap feküdtem tegnap a korházban, alig keltem fel. Ahogy hazajöttünk este, azonnal felhívtam apukámat és elmeséltem neki mi van, mert szegény csak fél információkat kapott, éppen annyit tudott, hogy műtöttek, de jól vagyok-párom tájékoztatta, én személyesen akartam csak, mert pacemaker-je van...és hát...nem akartam ráhozni a frászt. Szerencsére nem esett pánikba, megnyugodott. Elkezdtem gyengének érezni magam, fájt a nyakam, a törzsem, hátam, szinte mindenem. Lefeküdtem, de a párnára is alig tudtam viszsatenni a fejem, mikor lecsúszott a párnáról, páromat kértem meg, hogy segítsen. Még kicsit fájok. Ez normális? Ma még úgy döntöttem, ha csak lehet nem csinálok semmit, max ülök, fekszem, persze sétálgatok is. Sajnos friss levegőre nincs esélyem, zuhog az eső, max ablak mellé ülök. Az orvos azt mondta, egy ciklust várjunk, aztán lehet próbálkozni. Nem korai? Én úgy gondoltam 2 hónapot várunk. Mennyit várnátok? Mikor lehetünk együtt. Igazság szerint azóta, hogy összehoztuk, nem voltunk együtt, mert először attól féltünk, hogy baja lesz-előző vetélés félelme miatt- és akkor is csak egyszer tudtunk együtt lenni a hónapban. Így kicsit már vágynánk egymás közelségére, de érintkezni is alig merek vele, mert elég hozzá...Így csak rövid puszik vannak. Meddig kell kibírnunk? 2-4-6 hét? Behatolás nélkül mikor lehet először?

Kedden dolgozok először. Mikor kezdhetek el aktívabban mozogni, esetleg itthon feltakarítani, meg ilyesmire gondoltam. Ma még kicsit gyengének érzem magam.

Lelkileg már túl vagyok rajta, pedig előzőleg 5 hónapomba került. Most úgy érzem, akár most kész lennék rá lelkileg, pedig amikor mentünk 8 hetesen ezzel a terhességgel az uh-ra, a kocsiban azt mondtam a páromnak, hogy ha nincs szívhang, akkor befejeztem és ne is kérje, hogy én ezen végigmenjek még egyszer. Azt mondta, minden úgy lesz, ahogy én akarom. Most úgy érzem, újra akarom próbálni, és eldöntöttem, hogy addig nem adjuk fel a harcot, amíg meg nem tud születni a 2. gyermekünk. (Már van egy 3.5 éves lányunk, vele nem volt semmi terhesség alatt)

Adjatok tanácsot kérlek ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Bocsi, hogy túl hosszú voltam, de úgy éreztem, hogy teljes körű képet kapjatok, szükséges az egész történet ismerete.