Miért büntet a sors? Miért kellett ezt átélnem?

hogy miért, azt nem lehet tudni...

nekem is hasonló volt. borzasztó nehezen vészeltem át, 3 év kellett mire újra el tudtam magam szánni, hogy teherbe essek. persze sikerült azonnal, már 11 hónapos a kisfiam, és ez feledtet mindent. az élet nem fenékig tejfel, sajnos vannak ilyenek, meg még rosszabbak is. például barátnőm magzata 25 hetesen halt el, beindították a szülést, szenvednie kellett és megszülnie a babát...a halott babáját. persze nem vigasz más nyomorúsága, tudom. fel a fejjel, csak előre, hátra nem.

Szia!

elöször is nagyon sajnálom h Neked is át kellett ezt élned.. Teljesen együttérzed veled. én ugyanígy jártam. Elsö babánkat vártuk,rögtön sikerült is,de nekem sem fejlödött. Elvetéltem spontán. Nagyon sokat sírtam...ezzel keltem ezzel feküdtem...

Aztán jött egy kis szünet és ismét teherbe estem,nagyon boldog voltam úgy éreztem h ö kell ahhoz h tovább tudjak lépni. Aztán jött a hidegzuhany...ö sem fejlödött,elveszítettem öt is :(

Szóval én már két vetélésen vagyok túl sajnos,talán most a második után könnyebb egy picit. Tudtam h mire számíthatok..

Ez persze azon nem segít hogy eltüntesse azt a hatalmas ürt amit a két kisbabám elvesztése hagyott bennem.

Nem olyan vagyok már mint régen. Sokkal komolyabb lettem,nem tudok mindenen nevetni. Én azt hiszem ezt csak akkor tudja az ember igazán feldolgozni ha születik egy ép egészséges kisbabája.

És hiába mondom azt h majd az idö segít,hidd el nem fog...legalábbis nekem nem segitett... Ezzel a ténnyel meg kell tanulnod együtt élned és ha mindent letisztáztál magadban,megerösödsz akkor talán a sors is úgy akarja majd h gyermeked legyen.

Nekem most jött meg elöször a második vetélésem óta,és mi nem is fogunk várni. Újból belevágunk és addig nem állunk meg míg babánk nem lesz. Nem adjuk fel :) soha :)

Azt tanácsolom h sírj sokat ha azzal könnyebb,beszélj róla sokat (lehetöleg jó barátnönek,ne a párodnak egyfolytában hiszen neki is nyomasztó lehet akármennyire is melletted áll, hidd el ez tapasztalat)

Akár itt is írhatsz nekem ha ezzel könnyebb. :)

Kitartás ,fel a fejjel,hidd el én tudom mit érzel!

K.

Gyászold el, persze, hogy szörnyű érzés, de ne küld magad padlóra. Tudatosan ne hagyd, hogy hosszú hónapokra összeörj. Persze, tudom, h könnyű mondani, de hidd el, sokkal nagyobb targédiák vannak mint az, hogy egy ELSŐRE!!! megfogant 6 hetes!!!! magzat itthagyott. A barátnőméknek majdnem 5 év küzdelem után lombikkal lett volna 2 babájuk. de a teljesen egészséges ikrek a 8. hónap végén belekeveredtek a köldökzsinórba, meghaltak és a barátnőm (aki már 35 éves) meg kellett, hogy szülje őket.

és, hogy ne tűnjek gonosznak, elmondom, hogy én is elvetéltem tavaly tavasszal, a 9. héten, műtöttek engem is. sok havi próbálkozás után jött össze, első baba lett volna és már 30on túl vagyok. Nyár óta újra próbálkozunk, sikertelenül, mégse hagyom magam. A vetéléskor én is sírtam, aztán pár napra rá már azt mondtam, hogy lehet, h beteg lett volna, valamiért nem születhetet meg. Nem hagytam magam padlóra küldeni, mert ettől sokak sokkal nagyobb sorscsapásokkal is meg kell bírkózzanak.

Szia!

Két középidős vetélésem volt. Egyik 32.héten, másik 20-héten. Mindkettőnél beindult a szülés, teljesen egészséges gyerekek voltak. Lehet gonosznak fogok tűnni, de hidd el egy hat hetes magzat elvesztése sem könnyű, de képzeld el, milyen lehet az, hogy volt két szülésed, és még egy gyermeked sincs. Elhiheted, hogy borzasztó. Műtéteken vagyok túl, és még egy műtét vár rám. Aztán pihenés, felépülés, és utána gyerek.

Gyászold meg a babádat, és próbálkozzatok tovább. Sok sikert, erőt és kitartást kívánok Neked!