Hogy "kell" meggyászolni, feldolgozni a babák elvesztését?

Szia!

Én is két vetélésen vagyok túl, az egyik tavaly júliusban volt a másik pedig szeptemberben..

Azt hittem belehalok, pedig nekem is nagyon korán történt... az első 7 hetesen és műtéttel zárult, a második meg még a 6 hetes tiltás alatt fogant és 4 hetesen vetéltem el spontán..

Minden este sírva aludtam el, mert rájuk gondoltam...

Őszinte leszek, mert soha nem is fogom elfelejteni, az idő csak kicsit enyhít a bajon, de amivel végül megszűnt a bánatom, hogy harmadjára is terhes lettem, és itt van a pocimban az én életem...

November 1-jén gyújtottam gyertyát értük, és úgy éreztem, hogy akkor tudtam őket elengedni, de még akkor is zokogtam egy sort... Magamban imádkoztam a kis lelkükért...

Idő kell, amíg meg tudod őket gyászolni, először fel kell fognod, a gyász csak utána jön..

És bizony egy új kisbaba elfeledteti veled a bánatot! :)

35 hkm

Én úgy képzelem ezt a dolgot, hogy a lélek választja a családot, ahova jönni akar, mi csak a tested adjuk. És a lélek nem akart maradni, "meggondolta" magát. Próbálok arra gondolni, hogy joga volt hozzá.

Annyira éreztem, hogy baj lesz, hogy még örülni sem mertem neki és nem mertem a sajátomnak érezni sem. Vártam a 12. hetet, hogy a genetikai uh után fellélegezhessek, de nem így lett.

Egyébként a doki szerint a természet okos, hogy szelektál. Mondjuk tényleg jobb, mint később elveszteni egy babát vagy betegen szülni, esetleg halva, de tul. képpen nehéz felfogni, hogy velem történik ez.

Nagyon el vagyok keseredve.