Ki hogyan dolgozta fel?

Semmit nem kell tenned. Ha sírni akarsz, sírj, ha tombolni, tedd azt, add ki magadból, az idő majd megoldja, meglátod.

2018 október 15.-én volt missed ab műtétem, épp a perinatális gyász világnapján. A padlón voltam abban az időszakban, egy világ dőlt össze bennem. Azóta van egy majdnem 5 éves kisfiam.

Amikor utoljára nőgyógyásznál voltam, átnézte az előzményeimet, megkérdezte, hogy az első gyerekkel mi történt? Mondom, semmi, épp oviba van... Nem esett le rögtön, mire gondol - szóval azt akarom ezzel mondani, hogy meglehet, hogy szinte el is fogod felejteni, mi történt, csak idő kérdése. Tudom, hogy most nem hiszed el, de minden rendben lesz, meglátod.

Ölelés 🤗

Idővel és a családom csendes támogatásával. Értsd: beszélhettem nekik, ha akartam, meghallgattak, de nem beszéltettek és nem sajnálkoztak folyton, hanem olyan csendes részvét volt. Amelyik napra ki lett volna írva, megtudtam, hogy ismét terhes vagyok. Azóta arra gondolok, hogy ha akkor nem vetélek el, most nem lehetne a kisfiunk.

Minden jót és kitartást!

Nekem az segített, hogy írtam neki egy levelet. Igen, tudom, csak egy sejtcsomó volt, de a testem mar elkezdte magát felkészíteni az új szerepre, így "kézzelfogható" volt, hogy jelen van.

Szintén a 7. héten derült ki, hogy rossz helyen van.

Szóval írtam neki egy levelet, amiben megköszöntem neki, hogy a testem megtapasztalhatta milyen érzés a várandósság egy kicsike szelete, leírtam, hogy nem haragszom rá, mert a frászt hozta rám :) s remélem előkészítette a terepet a kistesónak. Meg minden spirituális és nem spirituális ökörséget leírtam ami eszembe jutott.

Közben jól kisírtam magam.

Ez 2022 februárjában történt. 2023 februárjában meg megszületett a kisfiam.