Vetélés után nem jön a baba. Mit tanácsoltok?

10 hónapot vártunk rá. Decemberben veszítettük el (7+2)

Augusztusban lettem ismét terhes.

Türelem. Tudom h az ilyenkor a legkevesebb.

Nekem kerek 1 év volt, mire újra teherbe estem (bár a missed ab után 3 hónapot vártunk). Nagyon nehéz volt kivárni. Épp meddőségibe mentunk már, mikor rá 2 hétre kiderült, hogy babát várunk.

A második babánk viszont szoptatás mellett 4 hónap nem védekezés alatt osszejott.

2-es, én azt olvastam, hogy tanulmányok bizonyították, hogy a szoptató terhes nők között nincs több vetélés, mint akik nem szoptatnak. Szóval a kettő nem függ össze, még ha régen erről még voltak győződve.

Lehet, hogy én is írtam már neked, nem tudom. Sajnos, én is ebben a mendemondában hittem, de nekem se jött be eddig ☹️

Áprilisban vetéltem el. Ő 5 próbálkozás után jött össze, nekem spontán vetélés volt, nem volt missed ab. Azóta csak 2 próbálkozós hónap volt, de egyik se sikeres☹️ Közben kiderült, hogy újabb műtét kell, amivel megint elmegy pár hónap. Nem lennék ilyen türelmetlen, ha nem lennék már NAGYON benne a korban. Ezek a hónapok gyakorlatilag az utolsó hónapjaimból mennek.

Szedek babavitamint, D vitamint, Q10-et, és most kezdtem az E vitamint is.

Nekem is spontán vetélésem volt a 7. héten, a 3. hónapra fogant meg a kisfiam.

A volt kolleginám is spontán vetélése volt. Szintén a 7. héten és nekik majdnem 8 hónapra jött össze a picur.

Látod, még a hasonló korú és lefolyású vetélések között is lutri, hogy kinek, mikor jön össze.

Én nagyon hamar eltudtam engedni, hogy elment a kis magzat, írtam neki egy levelet, azt végig zokogtam, majd lezártam a levelet is, és a történteket is.

Utolsó vagyok.

Megértem, hogy nehéz. Én sajnos a pozitív teszttől éreztem valami "furcsát" a lelkemben, tudatalattimban, a férjemnek is olyan idióta módon mondtam el, hogy ugyan pozitív a teszt, de még ne örüljünk, mert bármi lehet belőle. Pedig első próbálkozás, első baba lett volna az életünkben. Aztán barnázni kezdtem hébe-hóba, majd folyamatosan, kaptam gyógyszert, megint csak hébe-hóba barnáztam, aztán a kórházban kötöttem ki a 7 hetes vizsgálat után.

Hiába készültem (tudat alatt) a legrosszabra már az elejétől, nagyon sírtam. Sajnáltam a magzatot, bár a természet meg a testem nem ok nélkül gátolta meg a rendes beágyazódást, a petevezetékembe ágyazódott be.

Féltem, hogy megműtenek, borzasztó volt, de nem kell részleteznem.

Szóval részben emiatt volt nekem könnyebb a lezárás.

Aztán amikor 3 hónappal később újra 2 csík volt a teszten, egy fikarcnyi rossz érzésem nem volt, a terhességem alatt egy percig nem fordult meg a fejemben, hogy akármikor is rossz eredményt, rossz hírt kapok. Hiába volt előtte a vetélés. Tudtam, éreztem, hogy minden rendben lesz.

Valószínűleg már a füleden jön ki a "Ne görcsölj rá" bölcsesség, de tényleg ez az egyetlen módja, hogy ép ésszel megússza az ember. Ha tud úgy szeretkezni, hogy nem az jár a fejében, hogy gyerek a miatt történik, hanem pusztán az élvezetek miatt.

Kívánom neked, nektek a legjobbakat :)