Nem tudom fel dolgozni a lányom elvesztését nem tudok bele törödni hogy nincs velem... hogy tudnám magam helyre hozni..? Minden percben rá gondolok🥺

Részvétem.

Én szimpatikusnak gondolom azt a módszert, hogy az ember, aki elveszített valakit, ültet egy fát egy olyan helyen, amit mindig tud látogatni (nem családi háznál, mert az eladható később) és így lesz egy fizikailag is megfogható dolog, amit látogatni, rendezgetni, ápolni lehet. Sebet nem gyógyít, de gondolatban kötni lehet hozzá.

Sajnálom! :(

Idővel enyhülni fog a fájdalmad, de mindig is hiányozni fog.

Talán később egy újabb baba fogja betölteni az űrt, amit érzel.

21. héten veszítettük el a kisfiunkat, és a kislányunkat...

Én jártam utána pszichológushoz, kineziológushoz, Theta-healing-re.

Nekünk lombikkal fogantak, 6 év küzdelem után, és a korunk miatt nem volt sok időnk a 'sebeinket nyalogatni'. Lelkileg megjártam a poklok poklát, annyit agyaltam ezen az első 2 hónapban. Aztán egy nap azzal ébredtem, hogy ez így nem mehet tovább. Láttam, ahogy a férjem is tehetetlenül szenved miattam is. Láttam a szemében, hogy úgy érzi engem is elveszít a gyerekeinkkel együtt... Eldöntöttem, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ugyan olyan boldog akartam lenni Vele, mint amikor a gyermekeinket vártuk. Az újrakezdésben találtam meg a lelki békémet. Még abban az évben megfogant a kislányunk, és 3 évvel később, akkor, amikor már feladtuk összességében 12 lombik után; egyszer csak meglepetésként, orvosilag lehetetlen(nek tűnő) helyzetből; az Ég megáldott minket egy kisfiúval is...

Ha nem nyitod ki a szívedet, nem adsz másnak esélyt, pedig valahol biztosan vár Rád. Adjon erőt ez a gondolat!